Hírek
A „Démoni ragály: a pestis” című kiállítás a több száz évvel ezelőtti, Fekete
Haláltól rettegő Európába repíti el a látogatót. Megtekinthető lesz a hátborzongató
tárlaton egy vesztegzár alá vont város: halottas kordély, pestiskereszt, számos
patikaedény és a járványok alatt a pestisdoktorok által használt rémisztő,
csőrös védőruha is. A kiállítás február 20-án, pénteken 16 óra 30 perckor nyílik
a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
Az Isteni büntetésnek tartott kór ellen fehér és fekete mágiával egyaránt védekeztek:
a kiállítás fehérmágiával foglalkozó szakrális terében láthatóak az egyedi,
nemesfémből készült pestistallérok, pestis Madonnák és különleges amulettek,
melyekbe kegyhelyekből származó szentképeket hajtogattak.
A feketemágiát bemutató jelenet egy 18. századi kéziratos pestis elleni szer
receptjét ismerteti: a tűzhely fölé akasztott élő békák belső szerveiből és
más hozzávalókból készült amuletteket hordták magukon a betegségtől rettegők.
A tárlaton láthatóak még a kór legfontosabb bőrelváltozásait bemutató bábok,
valamint a Bálint Sándor hagyatékából származó pestissel foglalkozó anyag is.
A horrorisztikus tárlaton egy tízperces dokumentumfilmből ismerheti meg a látogató
a démoni kór legfontosabb jellemzőit, valamint korabeli festmények mutatják
be a betegség borzalmait.
A pestises betegek olyan égető forróságot érzetek, hogy a vékony szövetből
vagy a legfinomabb vászonból készült takarót sem tűrték magukon, csak meztelenül
bírták ki, s legszívesebben a vízbe vetették volna magukat. A tüdőpestissel
fertőzöttek szinte 100%-a meghalt a járvány során. A betegség Moszkvától Londonig
szerte Európában pusztított. Milánóban a pestises betegeket elevenen befalazták
házaikba. A patkányok által terjesztett dögvész alapvető viszolygást és értetlenséget
vált ki mind a mai napig az emberekben.
A járvány alatt dietetikus étrendet kellett tartaniuk a polgároknak, savanyú
gyümölcsöket, ecetet és gránátalmalét kellett fogyasztaniuk, szexuális téren
pedig a korabeli felhívások szerint kötelező volt önmegtartóztató és visszafogott
életet élniük.
A tatárok a pestist biológiai fegyverként használták, a fertőzött holtesteket
a városok falain belülre katapultálták, így megfertőzve a települést és lakóit.
A népeket tizedelő betegség a járvány elmúltával hatalmas katedrálisok építésére
késztette az emberiséget. Speciális esete a pestis keltette hisztériának a
bánáti és dél-erdélyi vámpír-hit, ugyanis a járványokat a vámpíroknak tulajdonították
a 18. században.
A Móra-múzeum démoni ragály-kiállításán egy különös pestisdoktor-ruházat is
látható. A feljegyzések szerint a híres jövőlátó, Nostradamus is pestisdoktorként
működött. A pestisdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése
volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos
kórt.
A pestisdoktor jellegzetes ruhája a higiéniát szolgálta. Az öltözék legijesztőbb
darabjának egy madár csőrét formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc számított,
melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt balzsamokat helyeztek. A ruházat szinte
hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. E nem hétköznapi
védőöltözéknek köszönhető, hogy Nostradamus – noha egész Franciaországot bejárta
pestisdoktorként – nem fertőződött meg és így a későbbiekben megírhatta legendássá
váló jövendöléseit.
Napjaink Európájában már nincs jelen a pestis vírus, Madagaszkár szigetét viszont
mind a mai napig veszélyeztetett területként tartják számon. Kutatók szerint
a mai kor embere számára a hajdani pestisjárványok egyetlen pozitívuma, hogy
minden tizedik európai immúnis az AIDS vírusára.
