www.ujszeged.hu
2020. Kenyér hava (Augusztus) 06.-a - Berta, Bettina neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!



II. rész, Ivóvíz Minőség Javító Program

VizműMagyarországon néhány évvel ezelőtt beindult Ivóvíz Minőség Javító Program filozófiája megegyezik a hasonló nagyprojektek vezérelvével: minél nagyobb a beruházás, annál több pénzt lehet lenyúlni belőle! Mivel a kezdetekkor már nyilvánvaló volt, hogy a program megvalósítása után a lakosságra súlyos terhek várnak, le kellett gyártani hozzá az ideológiát és meg kellett kezdeni a népszerűsítő kampányt, hogy a nép legalább részben azonosulni tudjon a célokkal.

Az Ivóvíz Minőség Javító Program kereteinek meghatározása során elsődleges volt az EU Csatlakozási Szerződésben kiemelt paraméterek – bór, fluorid, nitrit, arzén – szempontjából történő megfelelés biztosítása, s emellett közegészségügyi indokok alapján az ammónium-tartalom miatti problémák kiküszöbölése. A hazai feladatokat az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet foglalja össze, melynek megalkotásánál a törvényhozók enyhén túllőttek a célon! Olyan értelmetlenül szigorú feltételeket vállaltak be, melyek betartása, illetve megteremtése a víziközművek jelenlegi állapotát és az üzemeltetési körülményeket tekintve lehetetlen feladat elé állítja az üzemeltetőket és a közműtulajdonos önkormányzatokat. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy szükség van az ivóvizeink minőségének javítására és a vízbiztonsági intézkedésekre, de nem mindegy milyen áron!

Hogyan jutottunk el idáig? Miért vannak ilyen rossz állapotban víziközműveink? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül nem léphetünk tovább. A jelenlegi állapotot nem készen kaptuk, ez hosszú éveken, évtizedeken keresztül alakult ki. Magyarországon a közelmúltban, a 80-as években volt jelentős vízmű fejlesztés. Már akkor is működtek a vas, mangán és arzén eltávolító technológiák. Később ezeket a lehetőségekhez mérten továbbfejlesztették, hatékonyságukat megnövelték. Ezekkel a technológiákkal is 10 mikrogram alá lehetett szorítani az arzén mennyiségét, ezt saját gyakorlati tapasztalatommal is alá tudom támasztani. A probléma tehát nem a szaktudás hiányában gyökerezik, hanem a működtetés feltételeinek megteremtésében. A vízellátás mindig is stratégiai ágazat volt, melyben a privatizáció előtti időszakban az állami tulajdonban lévő üzemeltetők – 33 vízmű vállalat – mindent megtettek a minőségi szolgáltatásért. A privatizáció után kialakult kaotikus helyzetben, a szétrombolt nagy szolgáltató cégek helyébe temérdek újonnan alakult haszonleső, hozzá nem értő cégecske lépett, melyek tevékenységének egyetlen célja volt: az élősködés. Viz tárAz üzemeltetésbe csak annyi energiát és pénzt fektettek be, hogy a működőképességet épphogy fenn tudják tartani. Semmi javítás, karbantartás, állagmegóvás és fejlesztés! A vízdíjakból néhány évig jól megéltek, majd mikor már mindent tönkretettek, visszaadták a vízművet a tulajdonos önkormányzatoknak és angolosan távoztak. Az erősen leromlott állapotokat azóta sem sikerült teljes mértékben felszámolni. Napjainkban a vízmű-üzemeltető cégek száma megközelíti a 400-at. A szolgáltatás minőségét tekintve igen nagyok az eltérések. A nagy állami vállalatokból létrejött szolgáltató cégek esetében – melyek a teljes vízszolgáltatás kb. 90%-át biztosítják – a helyzet kedvezőbben alakult, mert a lelkiismeretes szakembergárda tudta és ma is tudja a dolgát.

VízNem olyan tragikus tehát a vízellátás helyzete, mint ahogy azt ránk akarják erőltetni. Az arzénes vizet őseink is itták, mégis 100 évig éltek! Egyik egyetemi professzorom emlékezetes mondása volt, hogy veszélyes dolog olyan helyre nősülni, ahol magas az ivóvíz arzéntartalma, mert könnyen lehet, hogy az anyós túl fog élni bennünket! Ez nagy igazság, ugyanis az a szervezet, amelyik nem szokott hozzá, sokkal hamarabb megbetegszik, de ezzel együtt azt is el kell fogadni, hogy a generációkon keresztül ott élők már megszokták a helyi körülményeket és talán rájuk kevésbé hatnak a káros anyagok. A tengerparti országok lakóira az átlagosnál nagyobb károsanyag-terhelés jut a tengeri halakban és egyéb vízi élőlényekben felhalmozott nehézfémek, arzén, stb. tekintetében. Tehát ha ők Magyarországra látogatnak, nagyobb veszélynek vannak kitéve az esetleges arzéntartalmú víz fogyasztása miatt. Ez elegendő indok az Ivóvíz Minőség Javító Program beindításához? Korántsem! Semmi nem indokolja a meglévő vízműveink ilyen léptékű átalakítását. Folyamatos tervszerű fejlesztő tevékenységgel, jóval kisebb költségek árán elérhető lenne a cél. Ez lehet, hogy nem olyan gyors és látványos, de nem rokkanna bele az ország.

Tény, hogy az Ivóvíz Minőség Javító Programon keresztül már nem lehet jelentősen javítani a szolgáltatott víz minőségén, mert az a vízművek többségénél most is megfelel az előírásoknak. Csak nagyon kis javulást tudunk elérni, nagyon nagy költségek árán. Ez nem hatékony és nem gazdaságos. Akkor kinek éri meg?

Csak azok az üzleti érdekcsoportok járnak jól és fölözik le a hasznot, akik végigviszik a beruházásokat az előkészítő szakasztól egészen a megvalósításig. Többségüknek tényleges munkavégzés nélküli jövedelmet, másoknak piacot és üzleti lehetőséget, a politikusoknak politikai tőkét és egyéb láthatatlan előnyöket jelent. Egyszóval itt is virágzik a korrupció! De mit jelent ez a magyar embereknek, a vízhasználóknak:

Kiszolgáltatottságot, mert a megvalósítás után megnyitják a piacot a multik előtt, akik helyzeti erőfölénnyel fognak pályázni az üzemeltetésre. Többségi tulajdont vagy irányítási jogot szerezve a vízművekben, ők fogják diktálni a feltételeket!

  • 2-3 szoros vízdíjakat, mert a szolgáltatók a megnövekedett üzemeltetési költségen túl a beruházások amortizációs költségeit is beépítik a díjakba!
  • Megemelt helyi adókat, díjakat, mert az önerőként felvett hiteleket is a magánembereknek és a helyi vállalkozásoknak kell visszafizetni!
  • A magyar vállalkozók, beszállítók háttérbe szorulását, mert a multik a saját érdekeltségi körükbe tartozó külföldi tulajdonú cégektől szerzik be a működéshez szükséges anyagokat, eszközöket, gépjárműveket, stb.!
  • És végül egy icike-picike vízminőség javulást!


Kedves honfitársaim! Megéri ez nekünk?

 

Márta József
okl. építőmérnök
okl. vízellátás-csatornázás szakmérnök
vízügyi szakértő


Hozzászólások (2)

 2009. november 10. kedd, 07:08
Márta József
Szia Laci!

Örülök, hogy te is olvasod a Szegedi Gondolatot! Jól látod a problémát és sok mindenben egyezik a véleményünk. A probléma gyökere ott van, hogy amíg én a régi technológiával, pár százezer forintból csináltam a 114 mikrogramos arzénből 6-8 mikrogramot a 90-es évek végén, addig ma egy-egy településen 10-100 millió Forintban beszélnek! Hát itt van a kutya elásva! A hálózat rekonstrukcióra szerintem is nagy szükség van, de nem lenne ilyen szar a helyzet, ha évről-évre a bevétel egy részét visszaforgatták volna a közművek fenntartására.

Jó lenne már összejönni a volt kollégákkal egy finom halászlére, mint a régi szép időkben!

Üdvözlettel,
Márta József
 2009. november 09. hétfő, 13:27
Nick
Kedves Józsi!

Sok minden igaz amit leírtál de nem vannak települések, - pl ormánságban - ahol igenis szükség van az arzén mentesítésre. Ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy: "Ivóvíz Minőség Javító Programon keresztül már nem lehet jelentősen javítani a szolgáltatott víz minőségén"
A fenti állításod már azért sem igaz, mert az alkalmazott szűrési technológiák, nem mindenhol tudják produkálni az EU kompatibilis határértéket. Errer példa lehet ahol gyorsszűrésként az oldott vas és mangán eltávolítással együtt ugyan csokkentik az ivóvíz arzén tartalmát de ez még jóval a határérték felett van. Ráadásul legtöbb esetben nem csak az arzén van határérték felett, hanem ez még párosul, ammónia, nitrit, stb.. problémákkal, amihez jól méretezett komplex tisztító műre van szükség. Erre az eddigi hagyományos technológiák nem, vagy csak részben képesek.
Ezért Én úgy gondolom, hogy lehet "nagyot dobni" az ivóvíz minőségen egyes településeken. Ráadásul az ehhez köthető KEOP pályázat 10%-ig még ivóvízvezeték rekonstrukciót is megenged ami nagyon jól jön a forráshiánnyal küzdő kistelepüléseken.
Szóval nem az ivóvízminőség javító programmal van a baj, hanem azzal a kontrollal, illetve hiányával ami megakadályozza a közbeszerzés kijátszását, a mutyizást, a lenyúlásokat. Ez tök mindegy hogy milyen kontroll, hatósági vagy civil, jelenleg hazánkban egyikse működik, a civil érdekképviseleteknek meg se történelmi gyökere, se hatásköre, topognak mint lúd a jégen. A hatóságokról meg ne is beszéljünk. ....ott is erős a poltikai befolyásoltság.

Üdv
Tóth László
sima-építő mérnök
ex-kollega

 

A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I.

A tudás még nem bölcsesség

Tóth Béla: In prigione

Péter László: Bécsi hármaskönyv

Bálint Sándor - A szegedi paprika

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged

Varga András: A régi Szeged

Kecske ételek

Péter László: Csongrád megye irodalmi öröksége

Mária román királynő párizsi követsége

Manipulált mértéktelenség

Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete, 1456-2006

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

Péter László: Néprajz, népműveltség

Raffai Ernő - Balkáni birodalom

Gyilkos vagy humánus gazdaság

Magyarország – Kulturális értékeink, természeti kincseink

Magyarország, a vonakodó csatlós

Gyökerek és fények

Helyünk és sorsunk Európában