www.ujszeged.hu
2024. Szelek hava (Április) 24.-e - Baján, Becse, Boján, Bojta, Bojtorján, Csaba, Csobád, Egon, Gyöngyvirág, Györe, György, Györgyi(ke), Györk, Györke, Hunor, Hümér, Kardos, Kászon, Nefelejcs, Sába, Sebő, Simon, Vajta, Vata neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo


Sajtónyilatkozat

 

Szögedi hadi emlékek, hősi sírok védelme

és a Magyar Gárda

 

A Szögedi Védegylet mindig is elkötelezett volt a Szögedi Nagytáj értékeinek védelmében. Ez volt megalakulásának indítéka is. Minden kezdeményezést örömmel látunk, amely szülővárosunk, Szeged és nagytája értékeinek megőrzésében segít.

A frissiben megalakult Magyar Gárda Csongrád megyei szervezője, bejelentette, hogy „első lépésben az első és második világháborús hadisírokat és emlékműveket fogják fölkeresni; ha szükséges, méltó módon megtisztítani, illetve helyreállítani.” - Hát a Szögedi Védegylet ettől nem retten meg! Az ilyen kezdeményezés egy demokratikus szabad országban, pl. Angliában a világ legtermészetesebb polgári foglalatossága. A legkisebb angol falvak is rendelkeznek ilyen önvédő egyesületekkel, melyek „politikailag” is aktívak. Talán épp ettől olyan vonzó és polgári a 300 éves töretlen hagyományokkal demokratikus Anglia…

Mi is a gond a „Magyar Gárdá”-val? Talán a neve olyan kellemetlenül „magyar”…

Bennünket, városvédő civileket nem rettent meg az a gondolat, hogy valaki végre gondját viseli majd a szögedi hősi síroknak és emlékműveknek… Az sokkal inkább, hogy egy ilyen nagy múltú városban a minden idők legnagyobb adósságát kitermelő, gátlástalan balvezetésnek temetőink éjjeli őrzésére sem telik! Ami igazán megrettentő, ha nemzeti jelképeinket magyarellenes rasszista elemek bűntetlenül rongálhatják! Márpedig teszik! A Belvárosi Temetőben az első világháborús emlékművet folyamatosan rongálják. Letördelik a díszeit, elpusztítják nemzeti jelképeinket, a turulmadarakat! Aljas módon megrongálják a zsidó származású szögedi hőseinknek is emléket állító pompás emlékművet…

Nem tiltakozunk, nem tüntetünk a Magyar Gárda emlékmű-megőrző tevékenysége ellen! Sőt! Javasoljuk, hogy a magyar történelem többi hősét se feledjék! A török után a szovjet terror, majd a kommunista évtizedek helyrehozhatatlan pusztításokat okoztak, de még így is bőven van mit megőrizzünk. 1848-as huszársírjaink is vannak! Bár a „Szellemváros” kialakításakor a bulldózer sokat elpusztított, amikor hipermodern, ultraliberális „kő-csont-főd” tehnikával dúlta föl legjobbjaink emlékezetét. A bolsevik brigantik tiltakozni „elfelejtettek” akkor is…

A végképp eltörölt Gyevi temetőben nem csak hősi sírokat, de Szeged terrorbombázásaiban elhúnytak sírjait is igyekeztem megmenteni. A bulldózerekkel való versenyfutásomban értem el eredményt, de a Város veszteségei jóvátehetetlenek. A magyarellenes balvezetés elfelejtett tiltakozni a temető feldúlása ellen. Nem sikerült megmentenem a markoló karmaiból egyik legnagyobb cigánymuzsikusunk kibombázott családjának szerény sírját sem. Egy asszony és három gyermek. Egy sírban, egy napon. Telitalálat! Amerikai terrorbombázás, 1944!

A sírt feldúlták, majd kőzúzógép darálta be. Végül útalapnak adták el! Talán épp azon száguldozunk ma az autópályán székes-vétkes fővárosunk felé… Segítséget csak civil magánemberektől kaptam.

Nem hittem el, hogy mindez megtörténhet a 21. század Európájában. A magyar- és cigányellenes rasszizmus ellen akkortájt „elfelejtett” tiltakozni a városvesztő balvezetés! Csak annyi emlék maradt a 300 éves Gyevi temetőből, amit magam mentettem meg: Hősi sírok, a háborúk áldozatainak sírjai, fölsővárosi halászok és hajóácsok sírjai, valamint a Város legjelesebb cigánymuzsikusainak sírkövei… Akkor is indítványoztam, hogy állítsunk föl egy kegyeleti kertet, egy halmot a terület (az egykori temető) egy sarkában, melyben helyet kaphat az osszárium (csontverem) és fölötte a megmentett jelesek sírkövei… Magyar halászoké és cigány muzsikusoké! Egy halomban, befogadó, békés, magyar szomszédságban.

Azóta sem történt semmi! Ebben a rasszista hallgatásban is vétkes a Város balkormányzata…

Ezúton fölkérem a Magyar Gárda lelkes tagjait védje meg emlékeinket! Ne hagyja magát eltántorítani kinyilatkoztatott céljaitól! Védje meg mindazt, amit a posztbolsevik szabadrablás balvezetőinek nem sikerül! Így végre Szeged értékeiből talán többet örökíthetünk utódainkra minden magyarellenes gáncsoskodás dacára mindannyiunk pártatlan örömére.

 

Tisztelettel:

Dr Szabó László

Szögedi védegylet, elnök

Szeged, 2007. Újkenyér hava (augusztus) 27.-én

 

Harmatszedés égi mezőkön

Péter László: Szegedi számadás

Szilágyi György: Tápé, a szegedi városrész

Mr. Trianon

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

10 nap az Iszlám Államban

Takács Tibor: Huszárok a hadak útján

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Bogár László : Bokros újratöltve

Az élő Árpádok

Dankó Pista

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Lengyel András: A „másik” Móra

Péter László: Árvízi emlékek Szegeden

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden

Írások a Nagyárvízról

Tóth Béla

Csemer Géza: Szögény Dankó Pista