Gyevi temető
dr. Szabó László
a 7. számú választókerület önkormányzati képviselője
________________________________________
Sajtóközlemény
Két esztendővel ezelőtti képviselői indítványom hatására az Árvíz 125.
évfordulóját tavaly a Város hírét öregbítő rendezvénysorozattal ünnepelte.
Ennek az emlékező hangulatnak és gondolatkörnek részeként kísérletet tettem
legöregebb
– Vizet megélt – tanúházaink megmentésére is.
Révész Mihály képviselőtársam és jómagam indítványára a Szegedi Közgyűlés a
Nagy Árvíz évfordulója alkalmából határozatot hozott róla, hogy minden Árvizet
– ill. az azt követő 125 évet – túlélt szegedi épületet helyi védettség alá
helyezünk. Az azóta elpusztított Gyevi temető máig álló csőszháza bizonyítottan
Árvíz előtti épület, a múlt (XIX.) század fölsővárosi, kispolgári építkezésének
utolsó típusépülete, ekként mindenképpen figyelmünkre és megőrzésre érdemes.
Ennek ellenére Városunk Főépítészi Irodája és tervtanácsa nyomatékos fölhívásom
ellenére a „Gyevi lakótelep” tervezésekor nem volt tekintettel ezen épületre.
E héten Városunk Építési (és bontási) Hatósága (18055-3/2005 iktatószámmal)
az Árvíz következő évfordulójának hetében a Gyevi csőszházra kiadta a bontási
engedélyt.
A Szögedi Védegylet, avagy a városvédő egyesület elnökeként méltatlannak és fölháborítónak tartom, hogy Városunk saját határozata ellenére is ilyen elvtelenül, rendre pusztulni hagyja építészeti értékeit. Modern európaiságunk kultúrkörében a XXI. század tudásalapú társadalma nem erre hivatott…
Üdvözli Önöket tisztelettel:
Dr. Szabó László
önkormányzati képviselő
A Szögedi Védegylet elnöke
Tel.: 06 30 / 20-74-170
2005. Kikelet hava (március) 11.-én,
a Szegedi Nagy Árvíz évfordulóját, ill. emléknapját megelőző napon
Együttműködésüket előre is köszönettel veszem saját Városunk értékeinek megőrzése, vagyis közös ügyünk érdekében.
Mellékletül küldöm az elmúlt évben megszavazott közgyűlési előterjesztést és a csőszház fényképét:
Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése
Tárgy: „Az Árvíz előtti házak védetté nyilvánítása és a Víz szintjének emléktáblával jelölése”
Egyéni képviselői indítvány
Dr Révész Mihály és Dr Szabó László
képviselők
Tisztelt Közgyűlés!
1879. március 12.-e Szeged életében egy hagyományos, helyi időszámítás kezdete.
Az Alföld legnagyobb téglaépítményének, a „Szegedi vár”-nak eltűnése, a Fogadalmi
templom fölépítésének gondolata, a város új arculata, a modernizált városszerkezet
kialakulása és a régi hagyományok színes népi forgatagának eltűnése mind
innen vette kezdetét.
A Nagy Árvizet Szegeden megélt Mikszáth így írt: „…az éjbe betekintve a magasból
az ember nem ismerte fel a piszkos szörnyeteget…” szerencséje volt, a Zsótér
ház árvízbiztos emeletén élte meg a város katasztrófáját: „Az ár maga borzasztó
volt. Nem víz volt az, ami alattunk hömpölygött, hanem a legundorítóbb sár…”
Bakay Nándor ekképp szólalt föl a Tisztelt Házban: „Szeged és népe igenis a
végsőkig kitartott a föláldozó védelemben és valósággal hősies példát mutatott
a város szeretetének nagy erényéből.” Végül királyunk
– együttérzése jeléül és biztatásul – ezen ígéretet tette: „Szeged szebb lesz,
mint volt.”
A Zsótér-ház és az Új-Zsótér ház szintúgy túlélte a Nagy Árvizet. Nem sok épülettársa
járt azonban ilyen szerencsésen. A szegedi épületek túlélési aránya döbbenetes:
Az árvízben és az azt követő napokban-hetekben 5458 – azaz ötezernégyszázötvennyolc
– ház omlott össze, és mindössze 265 épület élte túl tartósan a veszedelmet.
Azóta ezek javarészét is elpusztította már az elmúlt 125 esztendő. Legnagyobb
veszteségünk a Szegedi Vár, melyet Ferenc József kegyesen a városnak adományozott,
az újjáépítkezésre. Az első magyar műemlékvédelmi törvény egyetlen esztendőt
késett. Ezen esztendő híján a Magyar Alföld legnagyobb téglavára ma is állna.
Elképzelni is fájdalmas, milyen turisztikai vonzerőt jelenthetne ma a vár eredeti,
középkori patinájával a Város közepén…
Ma más veszedelmek lesnek a Víz utolsó tanúira. Intő példa a vár szomorú esete.
A „tanúvédő program” nem késlekedhet. Vajon hány Víz előtti öreg tanúházunk
maradt még? Pontos számukat sem ismerjük, és „árvizet túlélt házak katasztere”
sem létezik. Némely jeles épület védettséget élvez, más épületeken pedig –
bár még a Víz szintjét jelző kőtábla is múltjára emlékeztet – csak jelen elhatározás
segíthet. Az egyre parttalanabbá váló ingatlanspekuláció veszélyezteti a Víz
előtti Szeged utolsó emlékeit…
Európaiságunk záloga is, hogy mit és hogyan tudunk megőrizni kincseink közül
a jövőnek, Európának. Ahogyan Györffy István, első néprajz-professzorunk mondotta
az 1930-as években(!): „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk e mindent,
amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk
az európai művelődést”.
Az Árvizi Emlékmű és a megsegítő városok emléktömbjei által határolt kis tér
a hivatalos rendezvények megfelelő kiindulópontja lehet. A Gergely napi fáklyás
körmenet körbejárhatja e túlélő házak javát megemlékezve a Víz jöveteléről,
a menetet pedig zárhatja a korabeli, belvárosiak menekülési útvonalának megfelelően,
Szeged belvárosából Újszegedre, a hajdani hajóhíd helyén álló mai „régi híd”-on
át, a vész napjaiban ármentes Torontál megye nevét őrző térre való megérkezés.
A 125. évforduló adhatja méltó foglalatát a túlélő házak védetté nyilvánításának,
Városunk történeti kincseivé avatásának. A Víz szintjét jelző táblák pedig
hitelesen hirdethetik a megélt múlt emlékezetét.
Képviselőtársaink támogatását várva tisztelettel:
Dr Révész Mihály Dr Szabó László
képviselő képviselő
Szeged, 2004. Kikelet hava (március) 11.-én
A 2004. április 8.-ai Közgyűlésen megszavazva!
Természetesen csak a „siker” kedvéért kértem föl Őhiúságát…
