www.ujszeged.hu
2020. Kenyér hava (Augusztus) 11.-e - Zsuzsanna, Tiborc, Klára neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Gyevi temető


dr. Szabó László
a 7. számú választókerület önkormányzati képviselője
________________________________________
Sajtóközlemény

Két esztendővel ezelőtti képviselői indítványom hatására az Árvíz 125. évfordulóját tavaly a Város hírét öregbítő rendezvénysorozattal ünnepelte. Ennek az emlékező hangulatnak és gondolatkörnek részeként kísérletet tettem legöregebb
– Vizet megélt – tanúházaink megmentésére is.
Révész Mihály képviselőtársam és jómagam indítványára a Szegedi Közgyűlés a Nagy Árvíz évfordulója alkalmából határozatot hozott róla, hogy minden Árvizet – ill. az azt követő 125 évet – túlélt szegedi épületet helyi védettség alá helyezünk. Az azóta elpusztított Gyevi temető máig álló csőszháza bizonyítottan Árvíz előtti épület, a múlt (XIX.) század fölsővárosi, kispolgári építkezésének utolsó típusépülete, ekként mindenképpen figyelmünkre és megőrzésre érdemes. Ennek ellenére Városunk Főépítészi Irodája és tervtanácsa nyomatékos fölhívásom ellenére a „Gyevi lakótelep” tervezésekor nem volt tekintettel ezen épületre. E héten Városunk Építési (és bontási) Hatósága (18055-3/2005 iktatószámmal) az Árvíz következő évfordulójának hetében a Gyevi csőszházra kiadta a bontási engedélyt.

A Szögedi Védegylet, avagy a városvédő egyesület elnökeként méltatlannak és fölháborítónak tartom, hogy Városunk saját határozata ellenére is ilyen elvtelenül, rendre pusztulni hagyja építészeti értékeit. Modern európaiságunk kultúrkörében a XXI. század tudásalapú társadalma nem erre hivatott…

Üdvözli Önöket tisztelettel:


Dr. Szabó László
önkormányzati képviselő
A Szögedi Védegylet elnöke
Tel.: 06 30 / 20-74-170

2005. Kikelet hava (március) 11.-én,
a Szegedi Nagy Árvíz évfordulóját, ill. emléknapját megelőző napon

Együttműködésüket előre is köszönettel veszem saját Városunk értékeinek megőrzése, vagyis közös ügyünk érdekében.

Mellékletül küldöm az elmúlt évben megszavazott közgyűlési előterjesztést és a csőszház fényképét:

 

Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése

Tárgy: „Az Árvíz előtti házak védetté nyilvánítása és a Víz szintjének emléktáblával jelölése”

Egyéni képviselői indítvány

Dr Révész Mihály és Dr Szabó László
képviselők

Tisztelt Közgyűlés!


1879. március 12.-e Szeged életében egy hagyományos, helyi időszámítás kezdete. Az Alföld legnagyobb téglaépítményének, a „Szegedi vár”-nak eltűnése, a Fogadalmi templom fölépítésének gondolata, a város új arculata, a modernizált városszerkezet kialakulása és a régi hagyományok színes népi forgatagának eltűnése mind innen vette kezdetét.
A Nagy Árvizet Szegeden megélt Mikszáth így írt: „…az éjbe betekintve a magasból az ember nem ismerte fel a piszkos szörnyeteget…” szerencséje volt, a Zsótér ház árvízbiztos emeletén élte meg a város katasztrófáját: „Az ár maga borzasztó volt. Nem víz volt az, ami alattunk hömpölygött, hanem a legundorítóbb sár…” Bakay Nándor ekképp szólalt föl a Tisztelt Házban: „Szeged és népe igenis a végsőkig kitartott a föláldozó védelemben és valósággal hősies példát mutatott a város szeretetének nagy erényéből.” Végül királyunk
– együttérzése jeléül és biztatásul – ezen ígéretet tette: „Szeged szebb lesz, mint volt.”
A Zsótér-ház és az Új-Zsótér ház szintúgy túlélte a Nagy Árvizet. Nem sok épülettársa járt azonban ilyen szerencsésen. A szegedi épületek túlélési aránya döbbenetes: Az árvízben és az azt követő napokban-hetekben 5458 – azaz ötezernégyszázötvennyolc – ház omlott össze, és mindössze 265 épület élte túl tartósan a veszedelmet. Azóta ezek javarészét is elpusztította már az elmúlt 125 esztendő. Legnagyobb veszteségünk a Szegedi Vár, melyet Ferenc József kegyesen a városnak adományozott, az újjáépítkezésre. Az első magyar műemlékvédelmi törvény egyetlen esztendőt késett. Ezen esztendő híján a Magyar Alföld legnagyobb téglavára ma is állna. Elképzelni is fájdalmas, milyen turisztikai vonzerőt jelenthetne ma a vár eredeti, középkori patinájával a Város közepén…
Ma más veszedelmek lesnek a Víz utolsó tanúira. Intő példa a vár szomorú esete. A „tanúvédő program” nem késlekedhet. Vajon hány Víz előtti öreg tanúházunk maradt még? Pontos számukat sem ismerjük, és „árvizet túlélt házak katasztere” sem létezik. Némely jeles épület védettséget élvez, más épületeken pedig – bár még a Víz szintjét jelző kőtábla is múltjára emlékeztet – csak jelen elhatározás segíthet. Az egyre parttalanabbá váló ingatlanspekuláció veszélyezteti a Víz előtti Szeged utolsó emlékeit…
Európaiságunk záloga is, hogy mit és hogyan tudunk megőrizni kincseink közül a jövőnek, Európának. Ahogyan Györffy István, első néprajz-professzorunk mondotta az 1930-as években(!): „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést”.
Az Árvizi Emlékmű és a megsegítő városok emléktömbjei által határolt kis tér a hivatalos rendezvények megfelelő kiindulópontja lehet. A Gergely napi fáklyás körmenet körbejárhatja e túlélő házak javát megemlékezve a Víz jöveteléről, a menetet pedig zárhatja a korabeli, belvárosiak menekülési útvonalának megfelelően, Szeged belvárosából Újszegedre, a hajdani hajóhíd helyén álló mai „régi híd”-on át, a vész napjaiban ármentes Torontál megye nevét őrző térre való megérkezés.
A 125. évforduló adhatja méltó foglalatát a túlélő házak védetté nyilvánításának, Városunk történeti kincseivé avatásának. A Víz szintjét jelző táblák pedig hitelesen hirdethetik a megélt múlt emlékezetét.
Képviselőtársaink támogatását várva tisztelettel:


Dr Révész Mihály Dr Szabó László
képviselő képviselő


Szeged, 2004. Kikelet hava (március) 11.-én

A 2004. április 8.-ai Közgyűlésen megszavazva!

Természetesen csak a „siker” kedvéért kértem föl Őhiúságát…

 

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Ozsváth Gábor Dániel - Ozsváthné Csegezi Mónika: Szeged város főmérnökeinek és Mérnöki Hivatalának krónikája

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán; A halál színpadán

A magyar szürkemarha

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák

Csemer Géza: Löffler-bolt, az a régi szép...

Oláh Miklós: A Csillagépület

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Írások a Nagyárvízról

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Dr. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira

Bogár László - Hálózatok világuralma

Péter László: Bécsi hármaskönyv

Gyökerek és fények

Magyarország felszámolása

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin