Épített értékeink
"Szerencsésebb sorsú országokban igen, magától értetődő, hogy egy európai gondolkodású
nagytőkés érzékeny egy település múltjára, megérti, mit jelent egy városnak
az árvíz után újjáépült belváros, aminek arculatát minden európai nagyvárosban
tűzzel, vassal védik. A történelmi belvárosokba csak az épített örökségek megőrzése
mellett engedik be a modern világot."
Nem először mondom, hogy ne legyünk álságosak, nem kell az eszünket játszani,
mint holmi tini fiúnak a csajok előtt. Sőt, sokkal vonzóbb turisztikai arculatot
is teremthetünk Szegednek, ha városunkat nem Európa kapujaként, hanem a Balkán
kapujaként aposztrofáljuk. Azt azért nem mondom, hogy legyünk büszkék rá,
mindenesetre ne fedjük el, és főleg ne hazudjunk önmagunknak. Egy kapun bizony
átszivárog mindkét terület illata. Ezért kapu. A kérdés az, hogy a falon
túli halpiac szaga az erősebb, vagy az előszoba cipős dobozáé.
De tényleg, gondoljunk bele, hogy a kalandvágyó francia, német, svájci turisták melyik fogalomra kapnak jobban. Egy hét Európa kapujánál vagy egy hét a Balkán kapujánál. Arról nem is beszélve, hogy be sem kellene fektetni. Csak adni önmagunkat. Lakható, szép, történelmi belváros, komfort, és a mindenhol fel-felfedezhető balkáni ritmus. Olyan élménnyel mehetne haza Jean-Pierre, amit jó darabig nem felejt el. Szervezni lehetne neki kocsmatúrákat például, az ötszemélyes panelpubok végiglátogatása, százforintos, körte, kevert stb. Ebéd a Mars téri csarnokban, maga a megtestesült filozófia. Néhány óra szemlélődés, és sok minden érthető lesz. Vagy hogyan osszuk be a minimálbért Szegeden. Kiadni egy panellakást, és két hónap túlélés. Politológushallgatóknak pedig egy féléves ösztöndíj, kötelező közgyűlés-látogatással, és a félév végére egy-egy dolgozat elkészítése a városi elosztóhatalom működéséről. Aranybánya. „Balkánlegend”.
Honnan jutott most mindez eszembe? Saját portálunkon kollégámnak a Bakay Nándor-féle kenderfonó ügyében fellépő civilekről szóló írását olvasva kezdett el izzadni a tenyerem s mind a tíz ujjam.
Szegedi civilek összefogást kezdeményeznek a kenderfonó megmentése érdekében. Az Árkád-beruházás eredeti tervei szerint ugyanis alig valamit őriznének meg a 19. századi, ipar- és kultúrtörténeti jelentőségű épületből, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület álláspontja szerint viszont egy ilyen beruházásnál első számú szempontnak kell lennie a fogyasztói igények figyelembevételének, ami az országos, sőt: európai jelentőségű városkép, építészeti kincs védelmét jelenti. A tervek kapcsán korábban már Szabó László, a Szögedi Védegylet elnöke is felkereste a német beruházót. És mi történt? Christoph Augustin ügyvezető igazgató rögtön válaszolt az aggódó polgárok megkeresésére levélben és telefonon egyaránt, és jelezte tárgyalási szándékát, kompromisszumkészségét. Miért? Mert ahogy a hagyományőrzők képviselője, ifj. Szilágyi Árpád is fogalmazott: „Nyugat-Európában természetes, hogy egy ilyen volumenű döntés, beruházás a fogyasztók igényeinek figyelembevételén alapul. Ott a civileknek már nem kell folyamatosan szót emelniük az olyan helyi, országos, európai jelentőségű városkép védelmében, mint például a szegedi. Szerencsésebb sorsú országokban az értékek védelme magától értetődő, közösségi ügy. Ajánlom éppen ezért a jelenlegi szegedi városvezetés figyelmébe, hogy ne saját önző egzisztenciáját szolgálja ki, hanem a polgárok érdekeit.”
Szerencsésebb sorsú országokban igen, magától értetődő, hogy egy európai gondolkodású nagytőkés érzékeny egy település múltjára, megérti, mit jelent egy városnak az árvíz után újjáépült belváros, aminek arculatát minden európai nagyvárosban tűzzel, vassal védik. A történelmi belvárosokba csak az épített örökségek megőrzése mellett engedik be a modern világot. Ott elképzelhetetlen, hogy a „fejlődés” oltárán szoborkerteket, ipartörténeti jelentőségű építményeket, százéves polgári házakat vagy éppen a régió legnagyobb néprajztudósának, Bálint Sándor szülőházát áldozzák fel..
A Balkán kapujába ez az attitűd nem szivárgott még át. Nálunk bontási listákat készít a város, Európában mentési listákat írnak a polgármesteri hivatalokban. Egy hozzászólónk ekképp fogalmazott a kenderfonós cikkhez írt kommentárjában: „Botka nem polgármester, hanem egy profi cégvezető, aki saját és tulajdonostársai egzisztenciáját helyezi mindenek fölé. Szeged az ő nagy vállalkozása… Ennyi.”
A várost pedig nemcsak üzleti alapon, hanem szívből is kell irányítani… Ennyi.
