Történelem
Tisztelt Újszögediek!
Ünnepnap a mai! Nem is akármilyen ünnep! 64 esztendővel ezelőttig, a 44-es
szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged fölszabadulásának
napja!
A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok
e napon, 1921. augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet. Szerencsés dátum! Emlékezetes
21-es!
A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség, öreg hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának, így magyar túlélésünknek is a záloga. Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden 19 év alatt nem sikerült… Természetesen, a helyi Szeged-ellenes erők fölszámolásával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén, a jövőben tisztes keretek közt e jeles nap rendszeres és méltó megünneplését tervezem…
1918 nov. 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó „belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet. Bizonyára jelképes értelme is lehet annak, hogy a Vakok Intézetét foglalták el először, ott is szállásolták el magukat és ott is rendezték be főhadiszállásukat. Hamarosan megkezdték az újszegedi hídfőnél a határátkelő és az önálló közigazgatás megszervezését. Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy kupec lett a városka pénztárnoka. Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal: a 25 botütéssel! A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért átjáró francia katonák tartották fönn. Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá. Trianon terrora után egy esztendővel a hajdan befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott városban. Újszeged legöregebb szülötte, az idén elhúnyt 101 esztendős Junker Klári néni igen borús élményekkel maga volt utolsó mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 évnek.
Nem is csoda, ha 1921. aug. 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, avagy az internáci vörös terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögedieken, no meg újszögedieken áll…
A hivatalos ünnepség hagyományának újrateremtéséig
Otthoni megemlékezésre kéri
Önöket tisztelettel:
Dr. Szabó László
Újszeged képviselője
a Szögedi Védegylet elnöke
Szeged, 2008. Új kenyér (augusztus) hava 20.-án
U.i.: Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat
fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna,
vagy éppen gőzerővel terveztetné azt a szögedi szellemiségű, szabad, magyar
városvezetés…
