Hírlevél

A romokban heverő, sokat szenvedett Erzsébet-ligettel nagyszabású tervei voltak a tanácsnak. Nagytakarítást szerveztek, új utakat, új virágágyakat készítettek, a hepehupás, gödrös részeket föltöltötték, megtisztították a pázsitot, a fákat. Nagy összeget fordítottak a rózsaliget helyreállítására.
A három platánsor alatt levő négy utat - melyet hadiszerek és az ágyúk talpai vágtak föl -, kaviccsal szórták be.
A Vigadót három évre Horváth József, a Hági tulajdonosa vette bérbe 1922-től, és megígérte, hogy bevezetteti a villanyt.
Pezsgő élet indult a ligetben, ismét nagy volt a látogatottsága. A szerb katonaságtól megszabadult park föléledt kényszerült álmából. Szeptember 8-, 9- és 10-én a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Egyesülete harmincéves jubileumát ünnepelte az újszegedi parkban. Szegedről indult a mozgalom, vezetője Mayer Miklós Szeged városi főkertész volt. A jubileumot kiállítással, nagygyűléssel ünnepelték. A Vigadó nagytermében fényes virág- és konyhakertészeti bemutató volt. Rendezők: Füredy Jenő elnök, Heiler István és Süvegh Mihály alelnök, Szabó Kálmán városi főkertész és Horváth István.
A szerb megszállás óta a higiénia még mindig nem volt a régi. Szemét és szennyvíz volt az utcákon, kondák legeltek a fősétányon, undorító pocsolyák bűzlöttek a gyönyörű platánok árnyékában. Félő volt, hogy fertőzést okoznak. Esténként a lámpákat nem gyújtották föl.
A város mostoha gyereke volt a valamikor művészien parkosított Újszeged. A lakosság 12 tagú küldöttséget menesztett a tanácshoz Lantos Béla iskolaigazgató vezetésével. Kérték a liget rendezését, mert ennek híján elmarad a közönség.
Fölmerült az egyetem ligetben való elhelyezésének a gondolata, de a tervet alkalmatlannak találták: szükség volt a zöldfelületre, ráadásul a liget nem volt közművesítve.
A Friss Hírekben 1923. november 14-én a liget őszi, hervadó hangulatáról írt Juhász Gyula:
"Az újszegedi parkban, amelyről egy költőnk olyan találóan mondotta, hogy az a szegedi Versailles, magányosan és tűnődve kószálni a délutáni bágyadt arany verőfényben: nincs ennél szebb és szomorúbb. Micsoda pazar dekoratív érzéke van a természetnek, hogy tudja a formákat és a színeket elrendezni! Micsoda pompás szőnyegeket sző a hervadás avarában, a sötétzöld és a haloványpiros milyen mély és gazdag szimfóniáját hozza ki lehullott falevelekből! Ha a szegediek tudnák, milyen gyönyörű az ősz Újszegeden! Még most is, novemberben, amikor már köddel takarózik az erdő, és dérrel harmatoznak a rétek! És van-e látvány a kerek világon, amely tanulságosabb, megragadóbb és megindítóbb volna, örökké ismétlődő és mégis mindig új, mint amikor a halálra megérett levél szép csöndesen és nyugodtan, hangtalanul leválik a fáról, amely élete és világa, ringató bölcsője és mulató tanyája volt a nyáron, és az ellenkezés, az akarat, a zúgolódás és panasz leghalványabb gesztusa nélkül elfekszik a gyep avarán, a társai sorában, a hervadás hangulatos katafalkján.
A falevél bölcsességét tanulni az őszi napfény csöndes permetegjében: ez a legjobb és legszebb magas iskola ezen a vér- és könnyáztatta földön. Ennél többet, ennél magasztosabbat és mélységesebbet nem mond se a benari szent (Mahatma Gandi), se a frankfurti filozófus (Arthur Schopenhauer). Ők is innen tanultak mindent!..."