www.ujszeged.hu
2021. Föld hava (Szeptember) 22.-e - Móric, Tamás neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo


Környezetvédelmi és vízügyi nagyberuházásokról, csakis az igazat

I. rész, szennyvízcsatornázás fejlesztése

Mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy Magyarország vízi-közműveinek jelenlegi állapotára nézve igenis szükség van javító intézkedésekre, a módszereket és eszközöket azonban jobban át kellene gondolni. Még mielőtt a közepébe vágnék, meg kell említenem egy régi történetet: a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer elfuserált beruházását, amely legalább annyi előnyt hozott egyes politikusoknak, mint amennyi keserűséget hazánknak. CsatornázásAnnak idején, amikor még műszaki egyetemistaként szívtam magamba a tudást kiváló professzoraim előadásain és az egyetem által szervezett szakmai tanulmányutakon nyitott szemmel, érdeklődéssel figyelve az akkori nagyberuházás folyamatát, jó néhány olyan egyszerű összefüggést megértettem, amit a vízlépcső ügyén felhizlalt politikus (sáska)had a mai napig nem ért. Többek között azt, hogy az igazságnak rendkívüli ereje és hatalma van, elhallgatása, elferdítése csak ideig-óráig lehetséges. Ez ugyanúgy igaz a környezetvédelmi, vízügyi szakterületre is, mint bármely más tevékenységre.

Azóta eltelt több mint húsz év és nincs semmi változás, a politikusok most is csak a saját érdekeikkel foglalkoznak, önző módon csak a saját üzletüket és kapcsolatrendszerüket építgetik. Aki képes elhinni, hogy ma Magyarországon komolyan érdekli a politikusokat a környezetvédelem ügye, az óriásit téved. Persze köztük is vannak kivételek, de azok beleolvadnak a nagy masszába. Ma alapvetően nem azért vannak uniós és hazai forrásokból támogatott környezetvédelmi nagyberuházások, mert az ország érdeke ezt diktálja. Ezek a beruházások a pénzlenyúlás és a gazdasági gyarmatosítás mesterségesen megteremtett eszközei. El tudja bárki is képzelni, hogy a tömítetlenül összerakott szennyvízcsatorna, a tervezéskor már túlterhelt szennyvízkezelő mű vagy az eltúlzott és megfizethetetlen ivóvíz minőség javítás az emberek többségének érdekét szolgálja? Ugye nem! Nézzünk egy kicsit a színfalak mögé és máris megvilágosodnak a részletek.

Ezek a nagyberuházások uniós és hazai pénzforrásokból táplálkoznak (ISPA), a beruházási költség a legtöbb esetben tízmilliárdos nagyságrendű, régió-szinten eléri a százmilliárdos (százezer-milliós) nagyságrendet is. Előre pontosan megtervezett forgatókönyv szerint zajlik minden, nem úgy, ahogy a közvéleményt etetik a korrupt médián keresztül. Ezek a fantasztikus ötletek nem úgy születnek, hogy például egy nagyon tehetséges polgármester éjjel hirtelen felül az ágyában, mint akinek megvilágosodása van és rájön arra, hogy települése környezetvédelmi gondjaira egyetlen megoldás létezik: ha másnap milliárdos beruházásba kezd! Nem, ilyen vezetők nincsenek! Helyettük vannak azonban bennfentes tanácsadók, informátorok magasabb körökből, korrupt politikusok, akik a távolból is tudják, hogy mi a jó az adott településnek, bár még sosem jártak ott! A polgármestert vagy a képviselőket meg lehet venni és le lehet gyártatni a szükséges ideológiát.

A beruházási összegek nagyságrendje miatt erősen behatároltak a megvalósítás feltételei. Ismerve az önkormányzatok sanyarú gazdasági helyzetét, a szükséges önerőt is csak banki hitelekből tudják biztosítani. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez nem probléma – hiszen ott vannak az uniós pályázati források, melyek fedezik a költségek 40-80%-át és ennyiért a hülyének is megéri – szeretném felvilágosítani, hogy az EU semmit nem ad ingyen. Keményen megfizetünk azért a támogatásért, s emellett még országunkat is kérik cserébe!

A pályáztatás során, pontosabban már előtte tudják a lehetséges nyertesek névsorát. Itt sincsenek meglepetések, csak olyan cég nyerhet, aki megfelelő tőkeerővel rendelkezik és megfelelő bankgaranciát tud felmutatni. A referenciákra még később visszatérek. A nagyberuházásokat szinte kizárólag csak multinacionális cégek viszik el a magyar vállalkozók elől. A multik korrupciós összefonódása (árkartell) miatt korábban napvilágot látott botrányos esetek kivédése érdekében ma már befektetői társulásokat, úgynevezett konzorciumokat hoznak létre. Így még könnyebb is nyerni, közösen nagyobb nyomást tudnak gyakorolni a döntéshozókra. Begyűjtik a munkákat, lehetőleg mindet, hogy másoknak ne maradjon semmi, majd kiadják alvállalkozóknak úgy, hogy a haszon legnagyobb részét lefölözik. Itt kell visszatérnünk a referencia kérdésére, természetesen így lehet a legjobb referenciákat is megszerezni. A tapasztaltabb nyugati országokban – ahol ugyanúgy virágzik a korrupció, csak nem csinálják ilyen látványosan, mint nálunk – már rájöttek arra, hogy korlátozni kell az alvállalkozók számát, mert túl sok pénz veszik el az enyves kezek bonyolult útvesztőjében! A közbeszerzés és a nyílt eljárások csak a szemfényvesztés részei.

Ezek a cégek gyakran azzal érvelnek, hogy munkát adnak sok magyar vállalkozásnak, akik önerőből képtelenek lennének ilyen lehetőségekhez jutni. Ez valóban így van. A magyar vállalkozásoknak szinte semmi esélyük sincs egy-egy nagyberuházást megszerezni a pályázati feltételek miatt. Ha életben akarnak maradni, kénytelenek elfogadni a kialakult játékszabályokat. Példaként szeretném említeni az egyik nagyvárosunk csatornafejlesztési beruházását, ahol a szokásos konzorciumi felállás mellett folyt a munka. A 17,7 milliárd forintból akár aranyból is meg lehetett volna építeni a csatornákat! A politikusoktól, tanácsadóktól kezdve a lebonyolítókon és a konzorciumon át mindenki lenyúlta a neki címkézett összeget. Alvállalkozók hada próbálta imitálni a munkát, s végül az alvállalkozói sor legvégén álló „szakembereknek” jutott a szép feladat, az igazi kihívás: valakinek mégiscsak meg kell építeni a csatornát!

Szakmai munkaEzeknek a szerencsétlen embereknek sem iskolai végzettségük, sem szaktudásuk, sem megfelelő munkaeszközeik, sem védőfelszerelésük nem volt! Az is előfordult, hogy a helyben lakók adtak gumicsizmát nekik, mert megsajnálták őket, ahogy mezítláb dolgoztak a sárban! Az ország legszegényebb részéből hozták ide őket, mert ott volt a legolcsóbb munkaerő. Embertelen munkakörülmények között dolgoztak, annyi fizetésért, hogy éppen csak ennivalót tudtak venni maguknak és az utazási, valamint lakhatási költségeket ki tudták fizetni. Haza a családnak már nem tudtak pénzt küldeni, mert nem jutott! A kivitelezők emellett spóroltak az anyagon, az anyagminőségen, a munkaárok víztelenítésen, a dúcoláson és mindenen, amin csak lehetett. Nem kell tehát csodálkozni, hogy elszivárog a szennyvíz vagy gyakran eldugulnak a vadonatúj csatornák vagy éppen a megsüllyedt úttestet kell évről-évre helyreállítani. Nem ezek a ténylegesen munkát végző, egyszerű emberek tehetnek róla! Csakis azok, akik „komoly referenciákkal”, „ISO minőségbiztosítási rendszerrel”, „kiváló szakembergárdával” bankgaranciával és egyéb fényes tulajdonságaikkal elnyerték a beruházást, lenyúlták a pénzünket! Igen, a mi pénzünket, mert az üzemeltető majd rajtunk fogja bevasalni a javítások, többlet-üzemeltetési feladatok költségeit, melyeket beépít a szolgáltatási díjba, ugyanúgy, mint az amortizációt. Ja, a garancia? A konzorcium feloszlott, a célfeladatra alapított „nevesincs” vállalkozások, alvállalkozók már rég szétszéledtek vagy jogutód nélkül megszűntek. A város vezetői által felelőtlenül felvett hiteleket szintén mi fogjuk visszafizetni, adó formájában.

Márta József
okl. építőmérnök
okl. vízellátás-csatornázás szakmérnök
vízügyi szakértő

 

Lányi András: Az ember fáj a földnek (Utak az ökofilozófiához)

Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete, 1456-2006

Helyünk és sorsunk Európában

Gyilkos vagy humánus gazdaság

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden

Oláh Miklós: A Csillagépület

Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak

George Soros - könyvhirdetés

Tóth Béla

Harmatszedés égi mezőkön

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Monostori László: Szeged könyvkereskedése és könyvterjesztése 1835-1998

Péter László: Szegedi számadás

A magyar név megint szép lesz... (szerk: Földesi Ferenc)

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Péter László: József Attila Szegeden

A leves hazudik

Takács Tibor: Huszárok a hadak útján

Gárdonyi Géza: Szegedi figurák

Gulyás László : Edvard Bened