Ligetfürdő
Szeged Uszodája
1930
Délmagyarország 1926. július 20-i száma a következőkről tudósít:
„A Szegedi Úszó Egyesület vezetősége beadványt intézett a tanácshoz és tíz
millió korona segélyt kért az állóvízi (rókusi lóúsztató kiváltására építendő)
úszópálya költségeihez. A tanács megbízta a mérnöki hivatalt, tartson helyszíni
szemlét és állapítsa meg indokolt-e a segélykérelem teljesítése”.
Az ügy ezután már állandó beszédtéma volt Szeged sport szerető közönsége körében,
de majd csak 1929-ben tűnik világossá, amikor Klébelsberg Kunó 1929. szeptember
22-i szegedi látogatása alkalmával a következőket mondja a Szegedi Szemle újságírójának.
„Mostani szegedi látogatásomnak sportcéljai is voltak. Egyenlőre csak az úszók
dolgával foglalkoztunk, de ha legközelebb jövök, sor kerül a többi sportágakra
is: az evezésre és az atlétikára is. Remélem a sportuszoda és a hullámfürdő
ügyét hamarosan dűlőre visszük, amivel nem csak a szegedi sportéletet mozdítjuk
elő, hanem a júliusi és augusztusi rekkenő meleg napokban üdülést és szórakozást
biztosítunk, azoknak a szegedieknek, akik bármilyen okból a várost nyáron nem
hagyhatják el.”
Az események azután felgyorsultak. 1930-ban Berzenczey Domokos akkor városi
főmérnök kezdeményezi a versenyuszoda építését.
A korabeli elképzelések szerint szóba került a mai Ady Endre tér, illetve a
Püspök bazár helye is.
A MUSZ vezetői Homonnay Tivadar, Beleznay László és Hajós Alfréd 1930. április
10-én érkezett Szegedre, hogy a szakmai érveket is figyelembe véve eldöntsék,
hova is kerüljön az uszoda. Felvetődött a hídláb másik oldala is, a Vakok Intézete
előtti térség. Végül is a mai helyén épült föl a Torontál téren, ott, ahol
most is található. A terveket Lechner Ödön tanítványa, Hajós Alfréd (1878-1955)
építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok készítette el. A Báthory utcai
tervezőirodájában készült tervek alapján még ugyanazon év szeptember 18-án
fel is avatták az uszodát. Az avatót Komjádi Béla a MUSZ elnöke mondta: „Ezzel
a szegedi pocsolya mindörökre eltűnt” – fejezte be beszédét. (Ugyanis ezt megelőzően
a szegedi úszók a rókusi lóúsztatóban sportoltak.) A költségeket a kultusz
kormányzat , a MUSZ és a város fedezte.
A medence 50 x 18-as méretben készült. A lelátó-lépcsők fából lettek kialakítva,
vasbeton tartószerkezetre szerelve. A vasbeton szerkezet ma is áll. A medencét
körbetöltötték, északi sarkában homokstrandot alakítottak ki. A középkikötő
sori oldalon félkör alakú 10,6 x18 méteres lubickolót építettek. A víz legnagyobb
mélysége 340, a legkisebb 120 cm volt. Maga a kút 350 mély, s 26 – 28 ºC hőmérsékletű,
s 200 mm-es átmérőjű csövön jutott el az uszodába, ugyanis maga a kút a Vakok
Intézete előtt került mélyítésre (percenként 1000 l produkált). Ezen vízmennyiség
szavatolta a két éjszaka és két nap alatti vízcserét. A kőlapra ideiglenesen
deszkaépítmények helyett az öltözőt 1931. májusában építették fel téglából
Máder Dániel építőmester közreműködésével. (Szebb volt, mint a jellegtelen
mai.)
