www.ujszeged.hu
2020. Jégbontó Hava (Február) 29.-e - Elemér, Oszvald, Román neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Hagyományvédelem

Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából

 

Újév


Újév (jan. 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony, Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.
A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak.
Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek is így emlegetik: strenarum dies, előestéjét: vigilia strenarum. Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni.* Hogy az ajándékozás különben általános lehetett, igazolja Galeotti, a híres humanista is: Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. Majd elmondja, hogy a királynak ki-ki mestersége szerszámait mutatja be: a síposok a sípot, a kürtösök a tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok a fazekat és abárló villákat, mások egyéb, mesterségökhöz tartozó szerszámokat hoznak. A király néhány aranyat lökött a fazékba, és a sípba, tárogatóba, és a többi holmiba külön ajándékot dobott… Ekkor Galeottihoz fordult a király, mondván: miért nem tárod ki te is szerszámaidat az újévi ajándék elé? Lám ez fazekat, amaz billikomot, némelyek dobot, és a pincemesterek kupákat, a lovászok vakarót, a szabók tűt és ollót; a csizmadiák dikicset meg árat nyújtván elé, megkapták járandóságukat…
A hagyomány Erdélyben századunkat is megérte. A Teleki grófok kendilónai (Luna de Jos) uradalmában újév napján mindazok eljöttek köszönteni, akik ott dolgoztak. Szólt a kovácsok kezében az üllő és kalapács, a kocsisok kezében pattogott az ostor és mindenki a maga mesterségét buzgalommal színlelte. A boldog újév kívánásának e hagyományos megnyilatkozásáért az uraság pénzajándékot osztott szét.*
Az újévi köszöntések eredeti jellege már pusztulófélben van ugyan, mégis két mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk bennük: az egyik az ostorral, kolomppal való zajütés, amely a ház népéről, jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani. Ez a jókívánásnak negatív módja: a baj elhárítása. Utána legtöbbször a szóval, verssel kifejezett, vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik, amely a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem volt puszta udvariassági szólam, mint manapság.
Napjainkra – mint annyi más régiséget – az újévi köszöntést is inkább csak a gyermekek világa őrizte meg.* Pécsvárad német gyerekei keresztszüleiket mennek felköszönteni.
Az újévi köszöntésnek jellegzetes középkori módja maradt fönn egyik XVII. századi, érdeme szerint még nem méltányolt kéziratban,* amely középkori Physiologus-hagyományokat tükröz.*

Strena, újesztendőbélé ajándék. In Christo Dei et Mariae Virginis Unigenito salutem, cuiuslibet anni novi et praesentis. Ingressum, progressum, egressum felix, felicius, felicissimum praecor.

I. A magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes erős oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy sebességgel magasan felröpülő s a s k e s e l y ű t , az aërben röpöső több madaraknak királyát.

II. A felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek, méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak, egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó d a r u t.

III. A szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás h a n g y a l t.

IV. A kereskedőknek ajándékozom a m é h ec s k é t.

V. A lelkipásztorokat megajándékozom az é r c k í g y ó v a l.

VI. Az Isten igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd j u h o t.

VII. Az atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő t y ú k o t.

VIII. A fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen futó c s i r k é k e t.

IX. Az házas férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az h a l c i o n - m a d a r a t.*

X. Az ifjaknak ajándékozom a s ó l y m o t , aki kedves madár, de ritka és nehezen fogattatik meg.

XI. Az szűz leányoknak ajándékozom az u n i c o r n i s t.

XII. Az özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy g e r l i c é t.

XIII. Az árváknak ajándékozom a f ü l e m ü l é t.

XIV. A gazdáknak ajándékozom a p á l m a f á t.

XV. A gazdasszonynak ajándékozom a t e k e n y ő s b é k á t .

XVI. A szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó n y u la t.

XVII. Az Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a k o r o n á t.

XVIII. A nem munkálkodónak ajándékatom a p t ü c s k öt.

XIX. Az Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány s z ú n y o g o t.

A felsorolt állatok szimbolikus jelentését részletesebben nem elemezzük. Csak jelezzük, hogy az oroszlán és sas a fönséget, a daru a becsületet és éberséget, az érckígyó Krisztust, a halcion vagy jégmadár a házastársi hűséget, a sólyom a kísértések elkerülését, az unicornis, azaz egyszarvú az örök vőlegényt, Jézust, a gerlice az özvegyi tisztaságot és bánkódást, a korona pedig a mennyei jutalmat jelenti. A hangya, méh, juh, tyúk és csirke, nyúl, tücsök, szúnyog szimbóluma nem szorul magyarázatra. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka jelentése más összefüggések híján nem világos, de talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre következtethetünk.

A hazai Physiologus-hagyomány különben még a XVIII. században, Padányi Bíró Márton újévi prédikációiban is fölcsillan.
Márton püspök az egyházi méltóságoknak, minden papi rendeknek új esztendőbéli ajándékul adja Izrael serege Főhadi vezérjének Josuénak, a Moyses imádságának erejével meg-élesíttetett kardját (Exod. 27. V. 13.),
a főtiszteknek Judás Makkabeus kardját (2. Mach. 15. v. 16.),
a nemeseknek Dávid (I. Reg. 21. v. 8.) és Apollonius (I. Mach. 3. v. 10.) kardját,
a közrendeknek, zsoldoskatonáknak Jonatán szolgájának és fegyverhordozójának kardját (I. Reg. 14.),
az egész magyar nemzetnek, amelyet az Úr a Paradicsom úttyának a kapujának őrizetével helyheztetett”.
Másik újévi prédikációjában az elöljáróknak, cselédes gazdáknak, gazdasszonyoknak az ostoros Jézust, a gazdagoknak az irgalmas Jézust, a koldusoknak, szűkölködőknek pedig a szegény Jézust ajánlja.
A hejgetés, hégetés, másként urálás az újévköszöntésnek sajátos, a regöléssel, illetőleg egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó megnyilatkozása.
Szilveszter estéjén és újév hajnalán a falu ostort durrogtató legényei házról házra járják. Mi itt nem közöljük a játék teljes menetét, csak a Luizikalagor faluban följegyzett egyik, általunk kissé átírt, de meg nem változtatott szövegét emeljük ki Kallós Zoltán gyűjtéséből.*

Jóestét kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának, együtt minden családjának. Jelen szavainknak küs üdőt adjanak. Jó testvéreink erőst szépen kérjük, tessék meghallgassák. Rebegő nyelvünköt a szárnyára eresztjük, előbb szemeinket égre terjesztjük. Újat várunk, áldást a szép társaságra, annak pedig minden ő tagjára. És kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…

Nocsak jó testvérem, ide hallgassanak, jobbra is, balra is mostan távozzanak. Szántani és vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökrököt is fogtunk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Haból…

Mikor szántani kezdtünk, akkor azt felelte a gazda: segíts meg Úristen ez mai napra. És mikor elvégzettük szántani, az ökröket kifogtuk, hogy nyugudjanak meg. A gazda elvette a búzát és kezdte vetni. Mikor elvégzette vetni, azt felelte: Úristen vedd le rólunk a nagy haragodat és adj szép áldást mezeinkre. Szenteld meg mezeinket egy szép csendes esővel. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…

Elment a gazda, s kihozott az istállóból egy szép fehér lovat. Felkötött két-három harangot reá. Odahozta az ajtó eleibe. A gazdasszony kihozott egy szép cifra lepedőt és felvette a ló hátára és szépen elkészíték a lovat. A gazda felült a lóra és elment, járja meg a búzát. Mikor odaért a darabhoz, leszállott a ló hátáról, megkerülte a darabot, kitépett egy marokval. A búza erőst szép volt és meg volt érve. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
A gazda azt felelte: Úristen, honnan érdemlettük, hogy olyan szép búzát rendeltél nekünk. Felült a lóra, és hazaindult. De addig a gazdasszony itthon megmosta szépen az asztalt és kitette a ház közepire. Várta haza a gazdát a búzával. Mikor a gazda hazaérkezett, bétette a lovat az istállóba. Béjött a házba, letette a búzát az asztalra. Ulyan szép volt a búza, hogy a ház megvilágosodott. És a kis ostorokval nagyan pukkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Azt felelte a gazdasszony a gazdának: a búza erőst szép és meg van érve. Kell keresnünk újra tizenkét napszámosat és menjünk aratni. Elment a gazda és keresett tizenkét napszámosat. Hazajött és mondja a gazdasszonyának: és kaptam tizenkét napszámosat. Regvel eljöttek a napszámosak. Elvette a gazda és elvitte a darabhoz. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!

Mikor odaértek a darabhoz, rendbe álltak. Kezükbe vették a sarlókat és keresztet vettek. Azt felelték: segíts meg Úristen ez mái napra! És aratni kezdtek. Marokba tették és markokból kévéket sántak, s kévékből feleket. És kicsépelték, és törökbuzát őrelni készítettünk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok, és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!

Már búzagabona legyen elégséges, leszen mindenkinek… Védettek legyenek minden betegségtől, és a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!

Jó testvéreim, könyörögjünk az Úristen előtt, hogy vegye le rólunk a nagyharagját, hogy legyen vélünk az új esztendőben. Kérjünk áldást tőle a mezeinkre. Őrizze meg mezeinket a kőesőtől. Adjon magiknak egészséget, hogy tudjanak munkálni. Jó testvérem, mikor eljövünk a jövetelőbe, kapjunk egészségesen, szerencsével, békességvel, víg örömvel és áldásval. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!

Az archaikus szokás az új esztendőben a föld termésére, mezei munkára, család életére égi áldást, bőséget akar igézni, éppen ezért a hejgetőknek jutalom jár.

A hagyomány csökevényes formában a Székelyföldön, Déllő (Dileul) falucskában sem ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők:


Ez az új esztendő nagy bőségben folyjon,
Szomorúság a házukra ne szálljon,
Hanem a jó Isten sok jókkal megáldja,
Égi harmatjával házát virágozza,
Jézus neve dicsértessék!


Búza helyett árpát hintettek, mert csak ennek voltak bővében.*

A zabhintés ott van Gyergyócsomafalva, (Ciumani), Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete (Remetea) Székelyvécke (Vetca), Tekerőpatak (Valea Strimba) újévi hagyományai között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek szét.*
Múlt századbeli följegyzés szerint* az erdélyi szászok újévi ajándékba két tál szép almát és körtét vittek a papjuknak. Ennek das grüne Jahr volt a neve. Köszöntőjük: der liebe Gott im Himmel wolle dem Herr Vater (Pfarrer) seinen Aus und Eingang, seinen Kornbaum und Weinstock aucb in den neuen Jahr segnen.
Endrődi hagyomány szerint az a gyümölcsfa bőven fog teremni, amelyet újév napján felköszöntenek.
Itt sem volt célunk az ünnep teljes hagyományvilágának bemutatása, most is csak a szakrális ihletésű és célzatú mozzanatokat akartuk kiemelni.*
________________________________________

Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap

 

Bogár László : Örvényben

Péter László: Szegedi tudósítások

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Sz. Lukács Imre: Magyar gulág

Péter László: Kálmány Lajos

Kilófaló sütemények

A magyar név megint szép lesz... (szerk: Földesi Ferenc)

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Dr. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira

Gabonakonyha

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Gyökerek és fények

A hű folyó

Bogár László - Hálózatok világuralma

Tömörkény István: Hétről hétre

Takács Tibor: Huszárok a hadak útján

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán; A halál színpadán

Az élő Árpádok

Vadételek