Dr. Bogár László írása
A parazita természetrajza
Az utóbbi évek során hihetetlen gyorsasággal növekszik a parazitológiai tárgyú
elemzések száma. Arról a most már igen széles tudomány-csoportról van szó,
amelyik azt kutatja, hogy hogyan alakul ki, hogyan működik, és hogyan terjed-bővül
az a valami, amit élősdiségnek, parazitizmusnak nevezünk. És a kérdéskör
korántsem csupán biológiai természetű, mert legalább ennyire fontos a társadalmi-gazdasági
vetülete, sőt a filozófiai, lét-elméleti dimenzió is. Ez utóbbinak a megértéséhez
azt kell tudnunk, hogy az élősdiség sem az evolúció, sem a Teremtés szemszögéből,
ontológiai logikájából nem vezethető le. Az evolúció ugyan létrehozta az
egymásra épülő élőlény-együttesek „táplálkozási piramisát”, ahol a növények
a szervetlen világot fogyasztják, a növényeket a növényevők, őket pedig a
ragadozók, a piramis csúcsán trónoló, az összes ragadozók felett domináló
„csúcs-ragadozóval”, de ebben a logikus rendszerben nincs helye a parazitának.
Mi több, nem is igazán megmagyarázható, hogy egyáltalán hogyan jött létre.
Ezt azzal a paradoxonnal lehet szemléltetni, hogy a parazita csak „következmény”, tehát
már csak akkor jöhetett létre, amikor voltak „normális” élőlények, akiken
aztán élősködhetett. De, ha ez így van, akkor, ha már létezett a piramis
szintjeinek az egymásra épülése, akkor mitől és hogyan jelent meg „valaki”,
aki tökéletesen „rendszer-idegen”. Ez különösen a vírus esetében szembetűnő,
mert vitathatatlanul a legprimitívebb élőlényről van szó, ám ez semmiképpen
nem jöhetett létre először, mert csak sokkal bonyolultabb szervezeteken élősködve
képes létezni, sőt egyáltalán élet-jelenségeket mutatni. Minden törekvés
ellenére változatlan talány filozófiai, társadalmi-gazdasági és biológiai
értelemben egyaránt, hogy az élet-szintek egymásra épülő rendszerében hogyan
jelenik meg valami, ami szembemegy az öko-szisztéma ontológiai logikájával.
És ez a szakrális megközelítés teremtés-elméletei esetében is így van. A
„Genezisek könyvei” értelemszerűen sehol sem szólnak a parazitáról, mert
az élőlények között ugyan kíméletlen küzdelem zajlik, de az egész rendszer mégiscsak egy univerzális „erkölcsiségre”
épül, ahol éppen az a lényeg, hogy minden élőlény „vérrel, verítékkel” harcol
meg az életben maradásért, többnyire más élőlények élete árán. A parazita
azonban éppen arról ismerszik meg, hogy rátelepedve a gazdaállatra, egyáltalán
nem küzd, és pláne nem verítékezik, hanem szépen kényelmesen megvárja még
a gazdaállat megszerzi a táplálékot, amit aztán ő egyszerűen elszív előle.
Vagy úgy, hogy visszahagy kis erőforrást, hogy a gazdaállat életben maradjon,
és továbbra is élősködni lehessen rajta, vagy úgy, hogy a gazdaállat bele
is pusztul, de akkor idejében kell megteremteni az újabb gazdaállatra való
átjutás feltételeit, ellenkező esetben az élősdi is elpusztul. Az élősdiség
egyszerűbb formáját azok a paraziták jelentik, amelyek fogyasztják a gazdaállat
erőforrásait és anyagcsere végtermékeiket beleürítik. Komplikáltabb és veszélyesebb
a vírus stratégiája, amely átalakítja a gazdaállat genetikai kódjait, így
annak sejtjei ezt követően szervezetükkel szembefordulva „vírus-gyárakká” válnak.
A nyugatias modernitás szerveződési elve több mint félévezrede az élősködés.
A spanyol konkvisztádor, a „bekerítéseket” szervező angol földesúr, a Kelet
Indiai Társaság kereskedőnek álcázott haramiája, a XIX. század „biznicet
gründoló” vadkapitalistája, a mai neoliberális globálnyikig bezárólag ugyanennek
a szerveződési elvnek a „termékei”.
Sőt a bolsevik brutális politikai kapitalizmusa is csupán egy elvadult leágazása
a szerveződés „fő-áramának”. A történelmi előkép pedig a császárkori Római
Birodalom, amely a globális kapitalizmus lét-szerveződési formájának első
grandiózus megnyilvánulása volt, és amely azért bukott meg viszonylag rövid
idő alatt, mert pusztító terjeszkedésének koordinálásához még nem rendelkezett
azokkal a technológiai, szocio-technikai „fegyverekkel”, amelyekkel legyűrhette
volna az egyre elemibb erejű lázadásokat. Róma számára a történelmi mintát
azok a mediterrán „föníciai” népek adták, amelyek már háromezer évvel ezelőtt
virtuóz módon alkalmazták a „the business of the business is the business”
elvét, amely az élősdi lét-felélés alapfilozófiája. Ezek a népek irigyen
figyelték a két hatalmas lét-harmóniára épülő birodalmat Egyiptomot és Mezopotámiát,
és szerették volna elsajátítani ennek lét-szerveződési módját,megszerezni
a beavatás „titkát”. Ehelyett azonban vírusként behatoltak ezekbe a gigantikus
„szervezetekbe”, és átállítva
„genetikai kódjaikat” kifosztották és szétroncsolták őket. Az önmagukról
írt megszépítő ős-történetükben aztán ezt saját maguk „fogságaként” beszélték
el a gyanútlan utókornak. Az elmúlt háromezer év, és az előttünk álló történelem
globális kapitalizmusainak „genezisét” ez az ősi történet adja, és valószínűnek
látszik, hogy ez a legmélyebb talapzata az „ember(iség) tragédiájának” is.
Annak a tragédiának, amelynek lényege éppen az, hogy az élősdiség lét-szerveződési
módja itt és így szabadult rá az emberi létezésre. Talán e történet valós
mélyszerkezetének kíméletlenül őszinte feltárása segíthetné az emberiséget
abban is, hogy gyilkos biológiai élősdijeitől is megszabadulhasson.