2024. Kikelet hava (Március) 19.-e - Bánk, József neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés
Évforduló: A náci német megszállás kezdete Magyarországon (1944)


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Szögedi versök/Verses Szeged/Versös Szöged

Versös Város - Versös Szöged
A Szögedi Védegylet indítványa és fölajánlása Városunk versbeöltöztetéséért

 

Tisza hídján

Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Szerte a vizen
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.

Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.

Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.

Babits Mihály

1907-1908


A kis Tisza hídján

A kis Tiszán át karcsú híd vezet,
Borongva állok a zöld víz felett,
Mely szilaj ifjúsággal, boldogan,
A mármarosi bércről most rohan.

Előtte az út hosszú és szabad,
Új tájon várja az új pillanat,
Kitárul előtte a végtelen,
Öleli büszkén és szerelmesen!

A hídon bús, kaftános raj mozog,
Ünnepi estén itt imádkozók,
Monoton dallam zsong a víz felett,
Kopottan, fázón ünnepel Kelet!

Ifjú Tisza, vad vággyal törtető,
Te fiatalság, szépség és erő,
Elnézem elmélázva a habot,
Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.

S a másik Tisza jut eszembe már,
Mely Szeged táján oly merengve jár,
Iszapos, álmos, csöndes ott szegény
És rozsdás emlékek a fenekén.

És ahogy állok e zöld víz felett,
Valami nagy nyugalmat érezek:
Tisza! Vár ránk a tenger, a halál,
De ifjúságunk itten újra vár!

Juhász Gyula
1906

Tibiscus partján

Ez a Tisza! A boszorkánysziget
Árva nyárfája felém integet:
A régi tájék, régi emlék.
Elszáll a lelkem nyugtalan, tova,
Eltűnik számos századok moha,
Mintha - Tibiscus táján lennék.

Római prétor jár az avaron,
Szívében új, magányos fájdalom,
Idegen tájnak fáj a lelke,
A lusta víz, az álmatag ladik,
Szomorúfűz, el, messze nyugatig
És daru, árván énekelve.

S a parton járnak barna emberek,
Mind hallgatag. Tán átok verte meg?
S ha nóta szól, még szomorúbb tán...
Valaha rég itt tengervész dalolt,
Valaha rég itt mély, sós puszta volt
S elült vészek sírtak a pusztán.

...Ez a Tisza! A boszorkánysziget
Árva nyárfája felém integet,
Felelek néki a szívemmel.
És mintha bús nyugalmat hintene
És mintha hűs fuvalmat küldene
Egy régi dal, egy régi tenger!


Juhász Gyula
1906

 

 

Tápai Antal : Életutam

Péter László: Szegedi seregszámla

Aranyszarvas földjén

Dankó Pista

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus

Globális uralmi rend

Bogár László : Örvényben

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

Péter László: József Attila Szegeden

Varga András: A régi Szeged

Juhételek

Magyar példa beszédek és jeles mondások

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Tóth Béla: In prigione

Mr. Trianon

A magyar szürkemarha

A magyar név megint szép lesz... (szerk: Földesi Ferenc)

Kilófaló sütemények

Balázs Imre: Béketelep története