E napon olvashatták eleink először…
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjuság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen
Anna örök. – Először a Pesti Napló 1926 július 11.-ei számában jelent meg.
Sárvári Anna színésznő szinte nem is ismerte Juhász Gyulát. Gyalu a Nagyváradi Színházban látta először a Annát, és azonnal beleszeretett. Sokáig távolról csodálta, majd egy közös barátjuk meghívta Annához. A színésznő későbbi visszaemlékezése szerint a fiatal Juhász Gyula a házával szemközt állt. Kiment hozzá, hogy behívja, de a költő nem válaszolt. Ezután is csak néhányszor találkoztak, de Anna nem tudta viszonozni rajongását.
Gyalu mégis egész életében őt tekintette múzsájának, és rengeteg szerelmes verset írt hozzá.
A színésznő később is inkább tehernek élte meg a múzsa szerepét, így nyilatkozott:
„ … csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”
Életének utolsó időszakában Annát tragédiák sora sújtotta. Második férje állás nélkül maradt, valamint Annát is baleset érte, Súlyos csípősérülése miatt többé nem állhatott a színpadra. Mindketten fizetés nélkül maradtak. Anna a kilátástalan helyzetéből az öngyilkosságba menekült, megmérgezte magát… akárcsak Juhász Gyula… Halálos ágya mellett egy Juhász Gyula kötetet találtak, amely az Anna örök költeménynél volt kinyitva…
