Holt-Maros
a' la SZEVIÉP
Ellenérvek
Jelen szegedi polgármesteri hivatalunkban - bármilyen hihetetlen a 21. Században, az EU csatlakozás évében - természetvédelmi referens (szakértő) a több, mint 550 dolgozó között nincsen! A Holt-Maros „rehabilitáció" terveit sem a tervezés alatt, sem azóta - a jövő nemzedékek jogainak egyetlen magányos és szerény, hivatalos szószólója - a környezetvédelmi referens szakvéleményezésre meg nem kapta.
Környezeti hatástanulmány mind a mai napig egyik ütemre sem készült...
Még az előző ütemet sem fejezték be, máris megbízást kaptak a másodikra és el is kezdődtek az új ütem munkálatai. Az első ütem nem fejeződött be, hiszen a tervezett - azaz a város által megrendelt - fásítás sem valósult meg, bár az egész rehabilitáció végső célja a park maga. (Pócsai Blanka...)
A nagyarányú fásítás már azért is szükséges, mert az eredeti faállományt szinte teljes mértékben letarolták, kiirtották. (A cég „bevallása" szerint a fakivágás nem érdekük!?! A jelen „hétköznapok" is mást mutatnak...) Az I. ütemben előfordult, hogy a négy méter széles munkaterű markoló mellett még további három teherautó-sávnyi közlekedéshez minden élőt „eltakarítottak". Ezt természetkímélő kivitelezésnek, „rehabilitáció"-nak nevezni talán túlzás lenne.
Sem az egyes, sem a kettes ütemtervhez környezeti hatástanulmány nem készült. A kivitelező és műszaki ellenőre szerint ez fölösleges is lett volna..., és ez „csak lassította volna a munkát". Az elvi nehézség „csak" annyi, hogy ennek hiányában a költségeket sem lehet felelősen tervezni. Erről azonban természetesen szó sem volt, hiszen az elérhető költségekhez igazították a terveket és nem a holtág értékéhez a tervezett költségeket.
Az elpusztított - legifjabb fáiban is 30 éves - liget egy bő emberöltő (min. 30 év) múltán már akár hasonlóan fejlett parkká érhet, mint az eredeti volt, ill. lehetett volna. Unokáink talán majd élvezhetik is.
A közel hétszázmilliós beruházásból már „nem volt pénz" a technológia hibájából - a rézsű tájidegen kikövezéséből - eredő gazosodás kezelésére, a kaszálásra. Ezt a feladatot és költséget a cég a városra hárítja. A fátlan terület gyepesítése is a Városgondnokságra maradt.
Az előző ütem bár mérnökileg megokolt, semmiféle természetvédelmi szempontot nem vett figyelembe. (mérnöki szemszögből nézve környezetvédelmi szempontokat igen! Pl. szennyezett iszap eltávolítása, amire a tetemes pályázati pénzt elnyerték...)
Az előző ütem kapcsán fölmerült a Természetvédelmi Törvény több rendbeli megsértése. Példaként említhetően a terület teknőspopulációjának felelőtlen elpusztítása pénzben mérhetőleg is tetemes kár. Egy példány eszmei értéke 50000Ft, azaz ötvenezer forint, így néhány szász példány elpusztítása néhány tízmilliós kár előidézését jelenti.
§ Mindezen tények ismeretében némiképp már talán megdöbbentő, miként nyerheti el a II. ütem megbízását is - már szinte monopóliumként - A Városüzemeltetési Iroda és a Tervező, egyben műszaki ellenőr legnagyobb megelégedésére ugyanez a cég.
Már a 2001. augusztus 30-án folytatott egyeztető tárgyalások kapcsán Pócsai Blanka, akkori területi képviselő kérte a következő munkálatok előtti rendszeres tájékoztatást, amit az iroda és a cég vezetői meg is ígértek neki. A jelenlegi képviselők 6 hónapja folyamatosan jelzik az irányelveken való változtatás, valamint a helyi képviselőkkel és a természetvédelmi civilszervezetekkel való együttműködés szükségességét. Ennek ellenére a II. ütem a helyi képviselők, valamint a (több szerepű) Környezetvédelmi Bizottság és a civil szervezetek értesítése nélkül a tarvágással kezdődött meg. Ami megmaradt, azt is csak a gyors és erélyes - képviselői - tiltakozás mentette meg.
Az előző ütem kétes visszhangja és a Term. Véd. Törv. több rendbeli megsértésének gyanúja nyomán sem kértek fel egyetlen term. véd.-i civilszervezetet sem segítségül a természeti károk mérséklésére. Tájékoztatásul Szeged városában jelenleg 6 ilyen szervezet is működik, szinte kizárólag karitatív módon.
A civilszervezetek a Természetvédelmi Törvény és az e témájú Parlamenti Határozatok újabb durva megsértésének megelőzésére segítségüket ajánlották fel ingyen! A kivitelező nem hogy ezzel nem élt, de mindent elkövet a civil szféra megkerülésére. Talán saját világképe szerint már az ingyenes segítség sem értelmezhető... (pedig minden (anti)szociális aknamunka ellenére még van ilyen!)
Az Eu csatlakozás küszöbén különösen kellemetlen hangulatú az eu-s ISPA pályázati pénzek természetpusztító célokra való felhasználása
A lakosság széleskörű fölháborodása és aláírásgyűjtése ellenében is megindult a „tarvágás".
A II. ütem város felé eső oldalán a szennyvízcsatornázás máig sem történt meg, a legtöbb telekről a szennyvíz máig is vagy egyenesen, vagy közvetve a holt Marosba jut. A kivitelező cég ennek megoldását is (talán csak szóban?) vállalta. A csapadékvíz elvezető is a jónéhány helyütt illegálisan bekötött csatornák szennyvizét vezeti jelenleg is a pont e befolyatások miatt kotrandó holtágba. Előkészítettnek talán így e terv nehezen nevezhető.
A lakosság tudatlan kéréseivel megalapozatlanul és tudatlanul takarózva irtják a fákat: „Szöszöl a nyár, ki kell vágni!" Így - biológus szakértő felkérése híján - a hímivarú, nem szöszölő, negyven éves fehér nyarak is a „célzott" vágás áldozatául estek. A cég terepen dolgozó „szakértői" számára persze minden nyárfa Kanadai nyár... (a kanadai tájidegen, és az szöszöl, „pölyhedzik" leginkább)
A sokat hangoztatott „a természetvédőkkel való együttműködés" keretében a természetvédők kijelölték a technológiához közel 100%-ban igazodó módon a megtartható fákat. Ezek közül csak néhány darab állt közvetlenül, de kikerülhetően a parton, melyekből csak egyetlen egy maradt a markolászat előtt állva... (a markolózás természetesen még ezt is elpusztíthatja...)
A napokban megkezdődött több madárfaj fészkelése és tojásrakása. A tojások ill. a fiókák fakivágás általi elpusztítása - egyedenként tíz, ill. néhány tízezer Ft-tal számolva - további milliókkal, tízmilliókkal növelheti a természeti kárt, ebben az ütemben is.
(kb. 15 fészekalj ~ 100 védett madár ~ 1 millió Ft)
Egyéb megjegyzések
Az ügy semmiképpen sem puszta pártpolitikai ügy, hiszen az előző ciklusban a terület képviselőit ugyanúgy kijátszotta az iroda, a cég és a műszaki ellenőr, mint a mostaniakat.
Szegeden és ált. Csongrád megyében a természetvédelmi jogérvényesítés gyerekcipőben, de talán még abban sem jár. A környezetvédelmi és természetvédelmi károkozás jogi orvoslásának igen szegényes a gyakorlata. Jó mutatója ennek a város által ki nem rótt bírságok miatt elmaradt hatalmas bevételkiesés is. Ezt a helyi cégek és polgárok egy része maximálisan ki is használja...
A Természetvédelmi Törvény ugyanúgy hatályban van, mint bármelyik másik, betartása és betartatása kötelessége minden magyar állampolgárnak, természetes és jogi személynek egyaránt.
„A Holt-Maros lett a technológiához igazítva" (itt indokolt a szenvedő szerkezet!) és nem fordítva, ahogyan az egyedül elfogadható lett volna. A cég technológiai parkjához igazítandó sürgősen - valamivel több, mint egy milliárd forintért - a valamivel több, mint 140 éves Holt-Maros.
A kivitelező cég saját irányelveiben is lépten-nyomon ellentmondásba kerül önmagával, ami már a szakértelmüket is megkérdőjelezi. Pl. Két oldali kotrást terveznek... Nyomatékosan kérjük az egyik oldal megmentését... Megígérik, hogy megkísérlik, és még másnap (aznap?) megkezdik annak irtását, mondván később, hogy a másik oldal talajszerkezeti adottságai miatt odaát úgysem tudna elmenni a markoló... Utóbb azt is állítják, hogy a bizottsági ülés megkezdésekor már le volt irtva ez a rész. A Városüzemeltetési Bizottság elnöke, Makrai László és tagja Dr Szabó László a terepről érkezett az ülés helyszínére és a terület akkor még érintetlen volt! Van még miről beszélnünk, egyeztetnünk a céggel?
Az egyetlen vívmány - ha az - : Megpróbálnak néhány, a CSEMETE, természetvédelmi civilszervezet által - a kijelölt technológiához igazodva - néhány, a parttól távoli, megtartásra javasolt és megjelölt fát ki nem vágni. Két másik ígéret: A kivitelezés végeztén elfogadják a szakértők által javasolt, egy nagyságrenddel olcsóbb - nem tájidegen - fafajták telepítésének lehetőségét. A letaroltak helyére az új fák (csemeték) telepítése a kivitelező feladata és költsége, melyből így e javaslattal több milliót spórolnak, de a „köszönet" nem hangzott el, csak nagy kegyesen beleegyeztek, részükrőli „gáláns gesztust" emlegetve. Természetesen végül szóban és írásban és írásban a „zöld szervezetekkel" való együttműködésre is ígéretet tettek, majd cselekedtek tovább az addigiak és a saját belátásuk szerint, természetesen a természeti értékek minimális figyelembe vétele nélkül.
Az ápr. 10.-ei megbeszélésen Novák Gyula (a műszaki ellenőr?) részéről elhangzik, hogy „Ne feszítsük már keresztre a céget!"... egy 500 milliós beruházás kivitelezőjét... aki a természetvédelmi törvényről úgy nyilatkozik „mit érdekli az őt?"...
Az ápr. 14.-ei „csatorna-irodai" egyeztető ülésen nincs jegyzőkönyv, ellenben van - természetesen csak az egyik oldalról - meghívott újságíró. ( Magyar Hírlap) Hosszan hallgat sumákul, majd Terhes Csaba, mérnök búcsúzik tőle szivélyesen. Vajon kinek fúj?
A meder mellé tervezett kerékpárút, ha valós forgalmi tényező, úgy motorosok is járnak rajta, ha nem az, akkor meg fölösleges...
A Száraz ér „rehabilitációját" is ők végezték, ahol a gondatlan fakivágatások miatt büntető eljárás is történt...
A természetvédelem eddig nem tapasztalt kardos kiállásának eredményeként a terület déli részén jelentősebb mennyiségű éltes fa megmaradásra ítéltetett. Az iszapmarkoló gépekkel persze még a maradékot is halálra lehet majd sebezni, de bizakod(j)unk a gépkezelő tehetségében és körültekintésében.
A természetvédelmi szakértők és civil szervezetek - tehát a szakma képviselői - rosszallásukat és tiltakozásukat fejezték ki, azazhogy próbálták kifejezni, de véleménydiktatúrába persze a - politikától mentes, elvi - kritikai hangok sem férnek már bele.
