2024-12-21 - Álom havában – Álmus, Álmos, Álm(od)ó…

Álom havában – Álmus, Álmos, Álm(od)ó…

Álmodó és Álmaikban hívő eleinkről no meg Álmos – bár olykor inkább csak álmos – utódaikról számadást adnunk
ugyan mikor is lehetne időszerűbb, mint éppen Álom havában ?!

Éppen a legrövidebb nappalon…
Az azt követő leghosszabb éjszakán…
A Téli Napfordulón…
Az Igazi Magyar Karácsonyon…

Álom havában...

A Természet éves édes álmának, a télnek első hónapja, az esztendő utolsó hava magyarhoz méltatlan és értelmetlen latinkodó nevén „december”. Jelentése meg a „tizedik hónap”, bár már több, mint ezer esztendeje már éppen a tizenkettedik.

Ez a beteges római örökség azon túl, hogy egy megrögzött zűrzavar, a Természetről, az esztendőről nem is mond semmit, hiszen közel 2000 éve (Január és Február betoldása óta) nem is jelent semmit. Még a naptárban következő sorszámát sem ! A „december” tehát nem több, mint egy régen megváltozott rendszerű időszámlálás időtlen-idétlen emléke. Távolról sem a magyar, legfeljebb a (hagyományos magyart maga alá temető) latin világ kultúrtörténeti furcsasága-különlegessége.

Az ifjú horvát nemzet a 2000-hez közeli újjászületésekor el tudta takarítani nyelvéből az emberi butaság ezen fölös latinkodó,
mi több romanomán hordalékát… Miért okozna gondot hát ez éppen nekünk?!
Bár… a mi értelmiségünk valóban nem olyan magyar, mint amennyire horvát a horvátoké…
A kirekesztők köztünk élnek, és kirekesztik még magyar gondolatainkat is…
Idegenszívű rasszisták bomlasztják a Magyart ! Ezért késlekedik a Magyar Újjászületés !!!

Mitől lenne ugyan „tizedik” hónap ez a „tizenkettedik” ?!
Ezt már 200 éve megújította – még latinból – a francia forradalom is! (Pedig annak kevés ehhez foghatóan értelmes vívmánya volt.) –
A „hó hónapja” élt is 12 esztendeig – Nivôse (a ‘havas’ jelentésű latin Nivosus szóból).
A magyar „Álom hava” azonban ennél is sokkal találóbb.
Hó más hónapokban is lehet bőven…
De mi is jellemző leginkább az évnek erre a hónapjára ?
Ez a hónap a leghosszabb éjszakáké… meg természetesen a hosszú, mélly álmoké…

A kerek esztendő utolsó hónapjának kifejező, szép magyar neve: „Álom hava”. Az álomé, hiszen a lombruháját lehullatván az Anyatermészet csöndes álomba merül. Az álom hava, hiszen rövid nappalait követően ilyenkor a leghosszabbak az álomalmú éjszakák.
Az éj leplének öblein álmok fogannak a csönd mély ölén, ahogyan a „Megálmodott” is fogant Emese álmában. A magok és rügyek jövendő álmai valóra válhatnak a Turul – a megváltást jelentő Fény – üdvös (szent) lelkének feltámadásával. Ősi álommal fogant – ősanyánk által megálmodott – „Álmos” fejedelmünk emléke és szent neve is új életre ébredhet, ha óhajtjuk és merjük is újraálmodni Őt.

Álmus, mai bevett nevén kenve Álmos fejedelmünk, Emese fejedelemasszony álmában, az égi, szent Turul által fogant. – Milyen érdekes a hasonlatosság Jézüs foganásával és (éppen Álom havabeli) születésével…

Álmos a „megálmodás”-tól, az álomtól, régi, ómagyar szóval az „álum”-tól „Álum-os”, azaz „Álmus”. A hetedik ízéből – a szentlélek, vagyis – a Turul által életre kelt Álmus nem csak megálmodott volt, de ő maga is nagyhitű (meg)álmodó: Őfejedelemsége álmodta meg az Etelközből induló Hazatérést, a világ szívébe, a Megtérést a Kárpátok gyűrűjébe. Aggastyánként megbékélve, Szent Hazánkban tért meg, földi nagy álma beteljesedtén, az örök égi álomra, a Hadak útjára – talán éppen álom… „Álum havá”-ban.

Emese a Turul madárral a Nagyszentmiklósi kincs eggyik korsaján

Mai „álmos” szavunk már csak távoli mellékértelmében jelent „megálmodott”-at, vagy „megálmodó”-t; köznyelvi „álomra vágyó” „fáradt” jelentése mára teljesen eluralta a névben rejlő ősi másikat. Egyebek közt ezen álmos árnyék miatt is oly ritka ma e sokatmondóan szép férfinév. Az álmodni merő és szebb jövőt álmodó őst is tiszteljük, nyelvünk ősibb állapotát is büszkén becsüljük, őrizzük egy kelletlen elértés lehetőségének eltakarításával: az Álmus-Álmos névkör ősibb alakjának, az eredeti „Álmus” névnek és változatainak közkinccsé avatásával.

Kónsztantinosz Porphürogennétosz (a Bíborbanszületett Kónsztantin) írásában „Álmutzész”-ként (Αλμούτζης) jelenik meg görögös alakban Álmos, azaz Álmus – e forrás névalakja alapján magyarul valószínűsíthetőbben „Álmucs” – vezér neve, következetesen mindig „u”-val (a ma megszokott és erőltetett „o” helyén), pedig a görögben egyáltalán nem szokás az „-u”-s végződés.

 Kónsztantinosz Porphürogennétosz – Jézus áldásával (elefántcsont faragvány)

Az „Αλμούτζης” alakból – a görögös ragadvány-végződés lefosztása után – a végi „τζ” betűkből  a megszokott alakkal szemben inkább az eredeti „cs” végződés valószínűsíthető. Ha ezen írásalak „Álmus” alakot rejtene, kora görög leíratában „Álmuszész”-ként, tau-zéta ( „t” és „z”) helyett (csak egy) szigmával ( „sz”-szel) kellene megjelennie. A sajnálatos módon – tisztes kultúrmecenatúra  hiányában – magyarul máig meg nem jelent „Bizantinoturcica” című művében, Moravcsik Gyula – a „türk” népek görög forrásainak vitathatatlanul legképzettebb ismerője – is „Almucs(i)”-ként fejti ez írott névalak valószínűsíthető eredetijét. (Megtalálható persze ez a névalak ekként már Gombocz, Pais, Ligeti és Németh műveiben is.)

Az „Álmucs” alak ma még talán szokatlanul hangzik, de minden tekintetben létjogosult arra,
hogy mielőbb az „Álmos”-névkör egyik – bár elveszett, ősi, most új életre elő-kelő – méltó tagjává váljon.

A Bécsi Képes Krónika „Almus”-ként emlegeti Előd – korabeli ejtése szerint „Eleüd” – fiát, Csaba ükunokáját,
Attila királyunk szépunokájaként az Árpád-ház folytonos családfáján.

Álom havában – Álmus, Álmos, Álm(od)ó...< Nyisson ide !

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!