Hírlevél

Sokgyermekes, békéscsabai béres családban született (1902), Szegeden kapott tanítói oklevelet (1923), Esztergomban szentelték (1927) pappá, rövid életének többi évét Szegeden, még inkább Újszegeden töltötte. 1935-ben nevezte ki Glattfelder Gyula megyéspüspök - Becker Vendel igazgató javaslatára - az újszegedi kat. tanítóképző prefektusává, azaz tanulmányi felügyelőjévé. Nem mehetünk el szó nélkül a német nevű, ám példaadóan magyar lelkű Becker Vendel (1878-1957) "iskolaépítő" tevékenysége mellett, hiszen csalhatatlan szemmel választotta ki volt tanítványai közül azokat, akikre később nyugodt szívvel bízhatta a magyar tanítónevelés áldozatos ügyét. Így került az újszegedi képzőbe Szörényi József a későbbi főiskolai tanár, Katona Miklós, az intézet majdani igazgatója és Szíjjas János.
A prefektus úr állandóan képezte magát: az Országos Zeneművészeti Főiskolán egyházzenei karnagyi (1941), később középiskolai ének- és zenetanári oklevelet (1947) szerzett, 1945-től ő volt a képző ének- és zenetanára. Nem volt még egy olyan szigorú pedagógus, akiért tanítványai annyira rajongtak volna, mint őérte. Mindenkit lenyűgözött utolérhetetlen zenei és hangszeres tudása, abszolút hallása. Óráit rendszerint úgy kezdte, hogy leült a zongorához, és 4-5 percig játszott. Általában Bachot, a Wohltemperiertes Klavir vagy a Kunst der Fuge részleteit. Ha kedve úgy hozta, slágerre tévedtek az ujjai, a Meseautót adta elő fox, tangó stb. ritmusban. Ilyenkor kitörő tapssal köszönték meg az újszegedi prepák Szíjjas tanár úr páratlan produkcióját.
Nem sok szabad ideje lehetett. Tanított a piarista gimnáziumban, a szegedi papnöveldében, a konzervatóriumban, és egyházmegyei egyházzenei szakfelügyelő volt. Keze alatt a képző énekkara egységes hangzású, érzékeny hangszerré vált.
Nagy tudása, a muzsikusok közötti hírneve mentette meg attól, hogy az 50-es évek első felében atrocitás érje. Igaz, el volt rá készülve, nyugodt szívvel, rendületlen hittel és csöndes méltósággal várta, hogy mikor csap le rá az ateista hatalom. A képző tanárait szétszórták, de Szíjjas János megmaradhatott kedves alma materében, és tovább játszhatta a zeneszerzők zeneszerzőjét, Bachot...
1956. május 31-én vette föl az újszegedi képző József Attila nevét. Az ünnepségen természetesen ő vezényelte a kart. A szünetben látszott, hogy nem érzi magát jól, de tanártársai kérésére sem pihent le.
Amikor Bartók Bolyongás c. kórusművét dirigálta, a diákok rémülten látták, hogy arca elváltozik, mozdulatai egyre lassúbbak, teste rádől a kottatartóra... Már nem volt segítség, ott halt meg.
Alakját sokáig feledés borította: 2001-ben jelent meg a Szíjjas János emIékezete c. füzet, melyben Apró Ferenc szerkesztő 13 értékes és gazdag emlékezés közreadásával hozta közelbe és tette élővé emlékét.
Azóta még többen vannak, akiknek szívében eggyéforrt két veszteségünk: az újszegedi tanítóképző és Szíjjas János tanár úr, a szentszéki bíró...

(2002)