2026-08-27 - Jókai Sztambuli alkonya

Jókai alkonyi Sztambulja

Jókai Mór több török témájú regényt is írt. Ezek eggyik legkedvesebbje A fehér rózsa …

„Az esthajnal utolsó sugárait bocsátja Sztambul minaréjire. A héthalmok városa nagyszerű megható képül tűnik fel az alkonyfényben, alant a sugáros égtől lángoló Boszporusz, melyben a Szeráj s a Pera és Galata külvárosok házsorai s a tarkára festett pillangószínű tündérpaloták tükrözik magukat […]”

Ezen a korabelit idéző madártávlati képen még jól látható a Város eggyik büszkesége, a lóversenypálya, azazhogy a fogathajtó versenypálya, amely korában évszázadokon át egyedülálló volt… Bizánc e legnagyobb épületéből mára mindössze eggy hosszú tér maradt… a Hippodrom helye… E hosszú(kás) építmény folytatásában áll a Hagia Szophia székesegyház, amely évszázadokon át a világ legnagyobb temploma volt… a törökök alatt pedig a Város legnagyobb dzsámija lett …

Jókai Mór A fehér rózsa kisregényének kezdő fejezetében alkonyodik az Oszmán Birodalom fővárosa fölött…
Ez az alkony persze Jókainál jelkép(es )értékű is …

Ím a Jókai idézet bővebben :

„Az esthajnal utolsó sugárait bocsátja Sztambul minaréjire.
A héthalmok városa nagyszerű megható képül tűnik fel az alkonyfényben, alant a sugáros égtől lángoló Boszporusz, melyben a Szeráj s a Pera és Galata külvárosok házsorai s a tarkára festett pillangószínű tündérpaloták tükrözik magukat, melyek hosszú, tekervényes, keskeny utcákat képezve vonulnak fel egyik halomrul a másikra,

és mindegyik halom oly zöld, mintha csak a természet osztályt követelt volna a lakosoktól; nem olyan, mint a nyugati városok, kikövezve, kiseperve csupa kő és kémény minden; itt minden csupa zöld, a bástyák beültetve szőlővel, olajfával, a gazdagok házai előtt gránátalmák, ciprusok; a szegényebbek, kiknek kert nem jutott, házaik tetejére vitték fel a virágokat, vagy legalább az ablakba ültettek egy szőlőtőt, mely azután befutotta az egész házat, s közbe csak kétszáznyolcvan mecset ragyogó kúpjai emelkednek ki tündökölve az örökzöld közül, majd minden utca végén ott van a temető, benőve mind buja fűvel és sűrű ciprussal; csak a turbános sírkövek mutatják, hogy ott szomorú nyugalom helye van, s ami a kép hatását növeli, az egészen uralgó Aja Szófia-mecset roppant kúpozata, mely valamennyi palotán keresztül tekint le a Boszporusz aranytükrébe. Az aranytükör nemsokára érctükörré válik, a nap eltűnik, s a sötétkék égtől ércragyogványt kölcsönöz a nyugvó tengeröböl; a kiöszkök, a bezesztán elsötétülnek, a rumili hisszár és anatoli hisszár tömör alakjai rajzolódnak még a csillagos égen, s az idegen kereskedők hánjain s a közminaréteken itt-ott meggyújtott lámpákat kivéve, tökéletesen elsötétül az egész roppant város.

A müezzin a naplemente utáni naámát énekli a mecsetek karcsú tornyaiból, mindenki siet hazajutni, mielőtt tökéletesen beáll az éj; a hajcsárok csengős öszvéreiket kétoldalt rakott tömlőkkel kergetik a szűk utcákon; a vízhordók, terhészek riogatják a szembejövőket, széltiben elfoglalva az utcát a vállaikra tett póznával; a kutyák egész csordástól jönnek elő a temetőkről, s marakodnak a piacon hagyott hulladékok felett. Minden igazhívő iparkodik minél hamarább biztos zár és födél alatt lenni, s nagy istenkísértésnek tartaná a müezzin reggeli énekeig bármily ürügy alatt elhagyni háza küszöbét. Kivált annak, ki ez időben az Etmeidán piacon keresztül merne menni, nagy vakmerőséggel vagy nagy tudatlansággal kellene bírnia, miután e piacra három kapu nyílik a jenicserik kaszárnyájából, akik pedig, ha jókedvükben vannak, nemigen szokták válogatni a tréfákat, mikkel a kezeik közé akadt idegent mulattassák. E helytől tehát minden igazhivő müzülmán megőrzi az ő lábait, kötelessége levén ismerni a koránnak azt a versét, miszerint „bolond az, aki keresi azt a veszedelmet, mely nélkül ellehet”.

„Már a takarodót is elverték a fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra vezető utcák egyikén két férfi találkozik.”

Megjegyzem, a ma kütyüfüggő ifjai úgy hiszik, minden fönn van a neten, azaz magyarabbul a héllőn (Sz.), köznyelvibben a világhállón. (Sz.) Természetesen ez a legsötétebb tévedés ! De még a leg-gépesítettebb (digitalizált) anyagok is a legnagyobbb zavaros homályokban dagonyáznak. Pl. a MEK gépi változatában a szeráj kisbetűvel van, míg A fehér rózsa 1980-as (nyomtatott) kiadásában pedig természetesen helyesen, hellynévként Nagy Betűvel, Szeráj alakban szerepel ! Az, hogy valami ‘palota’ vagy ‘a Palota’, bizony nem mindeggy ! A Palota szűk fél évezreden át a szultán lakóhelye …

Jókaink leírását érdemes mondatról mondatra értelmeznünk :

„az idegen kereskedők hánjain s a közminaréteken itt-ott meggyújtott lámpákat kivéve, tökéletesen elsötétül az egész roppant város.” – Tehát nincsen közvilágítás. De mi is az a hán ?

Kakuk Zsuzsa és Tasnádi Edit Török-Magyar Nagyszótárában ma így szerepel :

Érdekes, hogy Jókai Mórunk nem a félreérthetetlen(ül) közismert karavánszeráj szót használja itt. No persze ennek jelentés-értelmezése is elkél : szó szerint a ‘karaván palotája’, azonban sokkal inkább ‘a karaván(úton járók) fogadó(ja)’. Igen tömör, régi szó erre a hán. Az is szóra érdemes, hogy a hán. alakot csak a MEK használja (helyesen), míg a ’80-as nyomtatott alakban következetesen tévesen kán alak szerepel… (6,o., 8.o.) Ez a szó első jelentésének felel meg, a rangnak és nem az itteni szövegben értelmezhető nagy méretű épületnek, azaz ‘(vendég)fogadó’-nak. 

Jókai Sztambuli alkonya < Nyisson ide !

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!