Hírlevéltár
2026-08-21 - Szandokán - Újszeged és Pécs fölszabadfulása napján ...
KIFOSZTOTT PÉCSET HAGYTAK MAGUK UTÁN A RÁC MEGSZÁLLÓK … < Nyisson ide !
E napon ünnpelhetjük, hogy Pécs és Baranya fölszabadult a rác (ráckodón meg szerb) megszállás alól.
Az első világháborút követő sötét időszak lezárultára karneváli fölvonulással illene emlékezni e Városban minden augusztus 21-22.-én.
1918 november 13.-án Nándorban (bolgárkodón Belgrádban) az antanthatalmak – akiket a francia Henrys tábornok képviselt – és Živojin Mišić rác (ráckodón szerb) főparancsnok aláírta a „belgrádi egyezményként” ismert gyalázatot, a példátlan katonai megállapodást az akkori hazaáruló magyar kormánnyal: létrejött a fegyverszünet, ami a „Nagy Háború” lezárását jelentette. Átadott egy olyan több magyar megyényi területet, amelyre idegen katona addig a lábát nem te(he)tte. Még aznap megérkezett az első rácokkal (ráckodón szerbekkel) teli vagon Baranyába, másnap meg Pécsre is.
Nyilvánvaló, hogy a rác megszállás terve már korábban, az egyezmény előtt megfogalmazódhatott.
A megállapodás szerint az elfoglalt területen megmaradhatott a már működő magyar közigazgatás, melyet elméletben a megszállóknak is tiszteletben kellett volna tartaniuk, akiknek a tisztsége egyébként papíron csak a rendfenntartásra korlátozódott.
… CSAKHOGY A SZERBEK EGY ÉVEN BELÜL, APRÁNKÉNT ELKEZDTÉK MEGSZERVEZNI A SAJÁT, MEGYEI SZINTRE KITERJEDŐ POLGÁRI KÖZIGAZGATÁSUKAT…
Az 1920-as trianoni békediktátum nem csak a pécsi magyarokat érte sokként, hanem a megszálló rácokat (ráckodón szerbeket) is, hiszen a diktátumban foglaltak értelmében határidőt kaptak a kivonulásra: 1921 augusztusának végéig el kellett hagyniuk a párizsi határozat által Maradék-Magyarországnak megítélt mai Baranya megye területét…
Baranya kiürítésének tervét a nagyhatalmak budapesti képviselői már 1921. július 2-án elkészítették, annak végrehajtását azonban elodázta a képtelen történés. Egy Pécsett szervezett gyűlésen Dobrovits Péter rác-német származású festő vezetésével kikiáltották a Baranya–Bajai Szerb–Magyar Köztársaságot ! Ezt egy olyan demokráciaként képzeltek el, amit a rácoktól (ráckodón a szerbektől) fegyverrel is meg kell védeni.
Ezzel egy időben a szerb katonai vezetés is ellenállást tervezett a kiürítést vezetők ellen…
A hazatérő Magyar Alakulatokat boldog ünneplés és virágeső fogadta …
A városvezetést a megszálló rácok végül 1921 augusztus 20.-án, a megyei közigazgatást pedig augusztus 21.-én adták át hivatalosan
a magyar kormánybiztosoknak …
Újszeged Fölszabadulásának Napján < Nyisson ide !
Ünnepnap a mai !
Nem is akármilyen ünnep ! Lenne…
Ma lenne Újszeged fölszabadulásának a napja !
Újszeged fölszabadulását azonban ma is csak méltatlan csöndben, agyonhallgatott Város- és magyarellenes elnyomatásban „ünnepelhetjük”.
Az agymos(lékol)ottság mára már határtalan…
A Fölszabadulás Napját negyedszázadon át hirdettem…
és folyton csak süket fülekre találtam, ma már nem hirdetem…
Most még egyszer szer-terjesztem…
A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok 1921 augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet.
No persze… Magyar katonai közbelépésre…
Több, mint eggy kerek esztendővel Trianon után !!!
1921 augusztus 21.-e – Szerencsés dátum ! Emlékezetes, kettőzetes 21-es !
Az 1944-es szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged Fölszabadulásának Napja!
Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból méltón ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden – a rendszerváltozás óta eltelt – 30 év alatt sem sikerült…
Nem számított Ő sem, nem számít már semmi sem…
A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség.
Öreg hellyi hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának,
így magyar túlélésünknek is a záloga.
Természetesen, a Szeged-ellenes balvezetés eltakarításával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén,
a jövőben e jeles napot is végre tisztes keretek közt ünnepelhetjük majd…
Akárcsak Szeged Fölszabadulásának napját, vagy a Nándorfehérvári Diadal napját is…
A gondolataiban is mérgezett szegedi nép ma is a Város legnagyobb adósságának mesterét ünnepli…
De lássuk a történelmet ! Hogyan is kerülhetett Újszeged rác fönnhatóság alá ?
A honveszejtő vörös Károlyi a Délvidékkel együtt még Újszegedünket is elveszejtette ! Volna…
1918 november 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó
– „Nándorfehérvári” helyett – „Belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet is.
Bizonyára jelképes értelme lehet annak is, hogy éppen a Vakok Intézetét foglalták el először,
sőt ott is szállásolták el magukat és ott rendezték be a főhadiszállásukat is.
Hamarosan megkezdték az önálló közigazgatás és az újszegedi hídfőnél a határátkelő megszervezését.
Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy rác kupec lett a városka pénztárnoka.
Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait (leányokat és asszonyokat is) három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez, a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal : a 25 botütéssel ! (A mostani nemzetközi nagy barátkozásban erre is emlékezik az Igaz Magyar!)
A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért Szegedről átlátogató francia katonák tartották fönn.
Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá.
Újszeged – már megboldogult – legöregebb asszonya mesélte el nekem 100 esztendősen, könnyek között,
hogyan nyomorították meg az édesapját. Akkoriban Ő igen csinos fiatal lányka volt…
Nincs ma már mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 esztendőnek.
Anélkül mentek el, hogy filmen rögzíthettük volna, mert hazaárulóink az öngyalázatot az igazságnál sokkal fontosabbnak tartották…
De hiába volt még Trianon is ! Trianon terrora után egy esztendővel a (hajdan török elől űzötten is) befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott Városban.
Nem is csoda, ha 1921 augusztus 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, az internáci Vörös Terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögediekön, no mög főleg újszögediekön áll majd…
Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna, vagy éppen gőzerővel terveztetné azt késedelme szégyenében a szögedi szellemiségű, szabad, magyar városvezetés …
E napon a Fölszabadulás filmjét néznénk, a gyermekeink mög a Fölszabadulás rajzfilmjét néznék…
Ehelyett idén is csak hétköznapi jelentéktelenség folyik süketen kilúgozott gyökértelenséggel…
Mindenki számára világos: Ez nem csupán „feledékenység” a toronyaljasoktól !
Ez az elkenegetés és a folyamatos nemzetellenes süketelés a lételemük !
A hivatalos ünnepség hagyományának újjáteremtéséig
Legalább otthoni megemlékezésre kéri
a még maradék Szögedieket :
Dr. Szabó László
Újszeged volt képviselője
a Város volt polgármesterjelöltje
....
Aki pedig vidámabb mulatsággal fényezné a mai estéjét, annak itt van mára Szandokán !
Emilio Salgari – a talján kalandregények úttörője < Nyisson ide !
KENYÉR (AUGUSZTUS) HAVA 21.-ÉN…
1862-ben e napon született Emilio Salgari – a talján kalandregények úttörője, akit a Spaghetti Western öregatyjaként is emlegetnek…
Leghíresebb főhőse Sandokan…
Emilio Salgari (ismeretlen fényképész)
Veronában született szerény életvitelű kereskedő családban. Gyermekkorától tengerésznek tanult Velencében, majd miután nem vették fel tengerésznek, írói babérokra tört. Több mint kétszáz kalandregényt és még több novellát írt, melyben egzotikus tájak és számos kultúrát képviselő főhős szerepel.
Lekicsinylőinek tanulságul: még ma is benne van a világ 40 legolvasottabb szerzője között…
Leghíresebb főhőse Szandokán, eredetileg „Mompracsem tigrise” (1883).
Könyveit millióan olvasták, de üzletemberként nem lett sikeres, könyvein mások gazdagodtak, így Ő nyomorban élt.
Végül 1911-ben Torínóban öngyilkosként végezte haszonszedőinek örök szégyeneként…
Nem hiába emlegetem :
Nem élt igazán krisztusi életet, aki nem ütlegelt még uzsorást !
Minden Magyarhoz illő keresztényi cselekedet a népnyúzók őszinte csontropogtatása ...
Hiszen csak 1 300 000 családot nyomorít máig az ál-svájci-frankos banki csalás-sorozat ...
A Sandokan szerzőjének napján < Nyisson ide !
Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!
