2024. Mag hava (Október) 06.-a - Brúnó, Renáta neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés
Évforduló: Aradi Vértanúk (1849.) (1849)

Levél a Miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

Szeged egy minden szempontból kifogásolható és értelmetlenül hirtelen (előkészítetlen) döntés következtében most veszti el az utolsó belvárosi kultúrházát. Ez az az épület, mely eredetileg is éppen ilyen célra épült 110 éve, az akkori kor szellemének megfelelően az Iparkamara Kaszinója volt. Azóta is mindig közművelődési szerepet töltött be. Most az EU-harmonizációnak(?) megfelelően a szomszédos Városi Bíróság épületében székelő Városi Ügyészség szemet vetett rá, a Város meg alku nélkül oda is adja, miközben a belvárosban (akár egy saroknyira is) van több üres önkormányzati ingatlan, mely alkalmasabb is lenne az ügyészségnek, az irodákat és nem nagy belső tereket igénylő mindennapi munkának. (Ott van pl az üresen álló Színészház, a képmellékletben) 

A jelen terv szerint 100 milliókért szétverik - "átalakítják" - a pazar épület szép belső tereit, hogy azokat kisebb irodákká alakíthassák.

Ez az épület nem alkalmas az ügyészség céljaira.

Remekül elműködne azonban még vagy 100 évig ugyanilyen szerepkörrel, ahogyan 110 éve is e céllal épült.

Kérem Miniszter Úr bölcs belátását egy értelmetlen kultúr- és kultúrház ellenes terv ellenében

A szögediek nevében

Tisztelettel:

Dr Szabó László
önkormányzati képviselő
Szögedi Védegylet
alapító
elnök

U.i.: Az utolsó előtti hasonló szerkezetű Juhász Gyula Művelődési Központot (belső tereit) már hasonló céllal szét is verték, törvényes és törvénytelen eszközökkel akadályozva a régészeti föltárást is... (mivel a ház pincéjéban áll a vár északnyugati bástyájának lába, ill. annak maradványa is). Azóta sem látogatható a Város utolsó megmaradt és föltárt középkori bástyája.

Annak az épületnek elég lett volna csak a működési költségeit átvállalni az akkori tulajdonos szakszervezetektől, de a Város polgárainak kérésére és a magam hivatalos megkeresésére dr. Botka László azóta sem válaszolt! Reméljük nem csak ennyit ér a kultúra Szegeden...

Szegednek 6 esztendeig képtára sem volt... 2004-ben magam indítványoztam, hogy az üresen álló és így pusztuló pazar Reök-palotát alakítsuk képtárrá. (Képviselőtársammal közös indítványomat szívesen átküldöm, ha érdekli, de nem szívesen terhelem most fölöslegesen a részletekkel.) A közgyűlésben szokás szerint leszavaztak, majd egy hónap múlva dr.Botka László ugyanezt maga indítványozta. Azon sem sértődtem meg, hogy ezt máig is agyonhallgatva még a képtár megnyitójára sem kaptam meghívót, ez ma már Szegeden csak így természetes... Az Árvíz-évfordulós "Újjászületés ünnepség" is a saját indítványom volt, melyen Ön is részt vett Városunkban, ahova én a tősgyökeres polgár és képviselő megintcsak meghívót sem kaptam.

dr.Botka László így szerez magának barátokat...

Bálint Sándor, a legszögedibb szögedi szülőházát is jómagam próbáltam megmenteni - Botka Lászlónak és a Város vezetésének akkor nem volt 25millió Ft-ja - sajnálom, hogy nem Önhöz fordultam akkor is... Talán, vagy bizonyosan a ház még mindig állna! (Csak a teljesség kedvéért egy torzó áll ma a helyén, a "beruházó" pedig gazdasági bűncselekményért börtönben ül.) 

Botka László félretájékoztatásai helyett szívesen állok bármikor a magyar kultúra és művelődés, ennek jelen minisztereként pedig az Ön szolgálatára. 

A Bartók Béla Művelődési Házat minden áron meg fogjuk menteni! Ehhez kérjük most a segítségét!

 

Polner Zoltán: Isten zsámolyánál

Globális uralmi rend

Csemer Géza: Löffler-bolt, az a régi szép...

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged

Aranyszarvas földjén

10 nap az Iszlám Államban

Bogár László - Magyarország és a globalizáció

Gulyás László : Edvard Bened

Gárdonyi Géza: Szegedi figurák

Tömörkény István: Hétről hétre

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Helyünk és sorsunk Európában

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Gyökerek és fények

Kecske ételek

Polner Zoltán: Csillagok tornácán

Péter László: József Attila Szegeden

Szárnyas ételek

Mé piros a gólya csőre?

Péter László: Árvízi emlékek Szegeden