2024-06-15 - 115 éves A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

ADY ENDRE: A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Ady Endre – ha megfakult is – megér egy kis méltatást…
No nem a szokott komcsi módon, hanem magyarul !!!

Hajdani iskolájából a Zilahi Gymnáziumból jellemezte őt egy kései utód a miatta (is) elveszett Erdélyben: 
Ady ?! Költőnek kiváló, de embernek rongy ! (Lehoczky Sándor, „Ucsu”, Zilah)

Ady Endre igen kétes hírű és még kétesebb értékű költője irodalmunknak.
Züllött életében sokat dolgozott a Magyar Világ vesztén… Sikeresen !
E drága sikerének híg levét isszuk Trianon óta…

Az összeomlásban, a patkánylázadás, avagy az Őszirozs(d)ás Forradalom idején mondotta, már későn :
»Én nem ezt akartam… Ez a forradalom nem az én forradalmam…« 

Túlértékelt, túlméltatott és túlbeszélt alakja iskoláinknak. Gyógyító Bársonyokat és Igaz Magyar Dsidákat szorít ki szép irodalmunkból
a máig balrahordó, magyarűző közoktatás hamis, vörös mezein…

Vérgőzös és vérbajos vérnyomorában mindössze negyveneggy évig húzott élete azonban mégis hagy örökül tanulságot igazszívű Magyaroknak is…

ADY ENDRE: A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Az volt a hir az Azov partján,
Hogy Dál király vén csont és konok,
De nincsenek szebb lyányok a világon,
Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-akonyatkor
Lóháton jöttek és hevenyén,
Az Azov parján tegerbe, bozótba
Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények
Bámulták a sűrűt és vizet.
Szépet álmodtak fehér pendelyekről
S üzentek valakinek.

Ez nagy tika volt az Azovnak,
Itt veszedelmes volt az idő,
Nyárban az ember nőre jobban vágyik,
mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szíve előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Azov partján a horog.

Száz, erős urfi esküdött meg.
Hogy ló eldől, feszült ijj szakad.
De dialdalmas vággyal, szerelemmel
Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,
Lyány-csaló nótát és fiatalt
S úgy várják a leányok leszökését,
A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov parján
Megsűrűlt és meggyűlt a meleg,
Sátrak előtt az ifjaikra vártak
Kóczos, vén harcz-emberek.

S Dál király leányait hozták
A vad legények győzelmesen
S a sátrak előtt a vén szivek vére
Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Azov partján,
Ült a szivekre nagy, messze gyász
És a Dál-kisasszonyokra sötéten
Szállott le az éji nász.

Habár az Aszói Tenger nevét eggyetlen eggyszer sem tudta tisztességgel leírni magyarul,
mégis javaslom e versét ma minden Magyarnak ! Magyarul is... Aszói Tengerrel...
A Mi Tengerünkkel... Ajánlom hozzá a saját terképem :

Azután meg ahogyan a kis pöcsripacs (Zelenszkij) örökkön rebegi : Mindent vissza !!!

Hát legyen !
Eggy falut sem adunk nékik !

Megjelent a Nyugat · 1909 / 12. számában, június 16.-án a Virág-kezek a fejemen,
az Első szeretőm ölében meg az Asszir király síréneke verseivel egyetemben.

ADY : A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA < Nyisson ide !

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!