Hírlevél

Szeged régi óhaja, hogy a Tisza túlsó partján levő Újszeged község a törvényhatóságához csatlakozzon. Újszeged területe kevés kivétellel szegedi polgárok birtokában volt. Ám e terület más hatóság alatt állt. Szinte nevetséges, hogy a saját városi tulajdonban levő népkert területén nem voltunk urak. Itt a nemes vármegye parancsolt. A köztörvény-hatósági bizottság a terület bekebelezéséért másfél évtized óta írta fölterjesztéseit a belügyminiszternek, de az állapot nem változott.
Az 1879. évi árvíz után az újjáépítést intéző királyi biztos előterjesztésére a törvényhozás Torontál vármegyéből kihasította Újszegedet és a városi földek legnagyobb részét, és azt Szeged törvényhatóságának területébe bekebelezte. Ekkor, 1880. június 5-én egyesült Újszeged Szegeddel. A királyi biztosság szabályozta az újszegedi beltelkeket, házhelyeket és utcákat is, és ezzel megvetette alapját a városrész fejlődésének. Egyesüléskor Újszeged lakossága ezer fő volt.
Mivel a városban élő fa nem maradt, Újszegedre özönlött a nép. Minden társadalmi réteg képviselve volt. A népkertbe járt mulatni iparos, kereskedő és úr. Megnyílt az újszegedi vendéglő és mulatóhely, melyet Gruber Jakab és Szabados Gyula bérelt. Ónodi Kálmán, majd 1880 és 1882 között ifj. Erdélyi Náci és Gilagó muzsikált. Szórakoztatta a közönséget a 64. sz. gyalogezred zenekara is. Ha mindenét el is vitte a közönségnek a víz, jó kedvét nem veszítette el.
Újszeged bekebelezésének örömére lakomát rendeztek a népkertben. Harmincan vettek részt, Tisza Lajos királyi biztos, Mikszáth Kálmán, Torontál és Csongrád megye küldöttei, a királyi biztosi tanács tagjai, újszegedi és szegedi urak.
Most már Szegedé Újszeged, a nagy szegedi rekonstrukcióval együtt megkezdődött itt is az átalakítás, és természetesen a népkert sorsa is eldőlt. Újszeged rendezése elkerülhetetlen volt. Mindenekelőtt a víz elleni biztosítás a legfőbb szempont, a védelmi töltés és a föltöltés megoldása. Fontos volt az új híd megépítése. Télen a hajóhidat helyettesítő nyomorúságos komp segítette az átkelést. Jó időben mindig érte baleset a hidat, órákra ki kellett nyitni, s a legjobb időben az újszegedi népkert üres volt, senki sem mehetett át. A hídpénztár is üres maradt.
Tisza Lajos a járványtól veszélyeztetett város helyett az első két évben tavasszal és nyáron Gerliczy báró deszki kastélyában lakott. Korán hajnalban járt kocsin vagy lóháton a városba. Erre az időre esett a régi hajóhíd kinyitása is, mely legalább egy óra várakozásába került. Ha valaki, ő érezte legjobban az új híd megépítésének a szükségességét, ezért első teendői közé sorolta annak megépítését.
A Tisza-töltés megépítése, és az épülő híd terének kialakítása végett a népkertnek a vendéglőig és a köröndig (tánchely) terjedő részét át kellett adni. Új helyre költöztették, május 9-én Szabados Gyula vendéglős nyitotta meg. Ónodi Kálmán zenélt, magyar konyha, bor, sör, halász főzte harcsa- és kecsegepaprikás készült a vendégek részére. A hídfőnél alkotott új tér föltöltését megkezdték, s kialakításához sajnos 60 darab gyönyörű fát kellett kivágni. Bővítették a népkertet: ezt a 20 évre bérbeadott kertek területéből oldották meg.
1882-ben az építés alatt álló híd lejáratától a holt Marosig vezető utat, majd a mellékutakat tervezték föltölteni. A munkálatokkal a terv szerint novemberre kívántak végezni. Kívánatos volt a gyors munka, hogy a népkert minden szempontból berendezhető legyen, hogy ott a közönség eddig oly nehezen nélkülözött üdülést végre megtalálhassa, és a híd jövedelme (hídvám 1879-től) és egyéb bevételek nőnének. A terület egész térfogatának 1,31 m-re való fölmagasításához 245.933 m³ földet használtak föl.
Föltöltés az eddig legmagasabb fakadóvíz méretig készült, a föltöltési anyagot a holt Maros töltéstestből vették. A munkálatokat Deutsch Emil vállalkozó végezte. A rendezési munkálatokat a műszaki osztály főnöke, Darvas Lajos mérnök vezette, a terveket Hausner Alfonz mérnök készítette.
A rendezési munkák alapföltételei:
1. Olcsón, úgy kell elkészíteni, hogy az a sétánnyá átalakított erdő jellegét viselje.
2. Az egész terület föltöltése mellőzendő, csupán a talajvizek levezetéséről kell gondoskodni.
3. A népkerten keresztül vonuló fasoros út egészen a holt marosi töltésig sétahelyül szolgáljon.
4. Út ott legyen, ahol a forgalom megkívánja, feleslegesen utat ne nyissanak, mert segíti a porképződést és csökken a zöld felület.
Novemberre elkészült a népkert rendezése és föltöltése. A sétautakat kitűzték, megnagyobbították az építendő Vigadó és körönd (tánchely) helyét, melyeket a régi népkert fasoros útja mentén jelöltek ki. A körönd a vigadótértől 60 m-re északnyugati irányban a nagy élőfák tövében volt. A főutak kanyargós menetben szelték át hosszában az egész népkertet, a mellékutak a holt Maroshoz vezető fasoros úthoz vezettek.
Még az évben befásították, mely munkálatokkal Pillich Imre erdőmestert bízták meg. A facsemetéket a faiskolából vagy adományfákból szerezték be. A növények ápolására négy darab szivattyús kutat állítottak föl, melyeket Bocsák Rudolf készített.
Tisza Lajos az összes mulatóhelyet és a cukrászdát egy helyen kívánta elhelyezni.
A sétány a bal parti város középső részét foglalta el, a szórakozás és mulatozás célját szolgálta. A népkert trapéz alakú. Északi részen a hídtérre keskeny, 136,87 méter hosszú vonallal, délin tág nyílásban terjeszkedik a körútra, hol 578,87 méter széles vonalban adja a körút szegélyét. Területe 32,6 hold. Megfelel a műkertészeti berendezés akkori követelményeinek.
Alkalmas hosszas, lombos sétautak, virágkertek, pázsitok, gyermekkertek, tánchelyek, éttermek, lövölde, tornahelyiségek számára. Januárban közgyűlési határozat született az újszegedi népkertben vendéglő, vigarda helyiség és külön néptáncköröndnek az építésére. A terveket Halmay Andor készítette, a vigarda (Vigadó) földszintes, favázas épület, melynek berendezése minden igényt kielégít. Szép stílű tornya van, nagy táncteremből, tágas bormérő helyiségből, két öltözőszobából, két étkezőteremből, konyhából és egyéb apró helyiségekből áll.
A körönd a régi mintájára készült el, csak nagyobb méretben, díszesebben. Három-négyszáz pár táncolhat a furkózott föld helyett puhafa padozaton.
Az építkezésre kilenc ajánlat érkezett, melyek közül a legelőnyösebbet, Legát helybeli vállalkozóét választotta a tanács. Mindkét épületet júniusra kellett átadni.
A régi táncköröndöket elárverezték, a híres tánchelyek, melyekhez annyi emlék kötötte a lányokat, legényeket, eltűntek a föld felszínéről. A rekonstrukció eljött ide is pusztítani, hogy újat építsen. Eltávolították a lövöldét is.
A fölállítandó cukrász-kioszk építésére is megtartották az árlejtést, melyre Heitzmann György pályázott, majd kapott meg, és épített föl augusztusra. Bérlője Allemann János és társa cukrászcég volt.
Tárgyalások folytak a légszeszgyár igazgatóságával, hogy a légszeszcsöveket a népkerti főfasoros útra, és a Vigadó épületébe bevezessék. Október elsejei határidőre vállalták a munkálatokat, 15 lámpa fölállítását a kertben, a Vigadó épületében pedig a csillárok és a lámpák beszerzését.
Az újonnan épült körönd és a népkerti vendéglő, melyet Krömmel Mihály bérelt, tavasszal nyílt meg ünnepélyesen, Ónodi Kálmán zenekarának közreműködésével. A jegenyefák alatti asztaloknál nagy számú közönség foglalt helyet.
1883. augusztus 1-jén aztán teljes pompájában megnyílt a Krömmel Mihály bérelte Vigadó, a Szegedi Dalárda dal- és táncestélyével.

A hídfőnél kőburkolatot fektettek le, így a port megkötötték, az utakat, tereket gyönyörűen panírozták. A fasorokban lámpák sokasága volt.
Az állandó híddal szemben elkészült a népkert díszkapuja, két szárnya valóságos díszmunka volt. A szárnyakon zászlótartók ünnepi alkalmakra, tetejükön háromkarú légszeszlámpa. Rendeltetése az volt, hogy a népkert fasorait a kocsiktól lezárja.

1883. őszén Szegedre érkezett a király. Megérkezése után rövid pihenőt tartott, majd fél 4 órakor délután az új híd és a népkert megtekintésére indult. A kellemetlen idő miatt csak 7-8 percig időzött Újszegeden.
Majd a második nap népünnepélyen vett részt a népkertben. A Vigadóban katonazenekar játszott, a tisztáson halászok által rendezett népünnepély volt, hová özönlött a közönség. Főtt a halpaprikás nagy üstökben, s a tűz körül nyárson sütötték a halat. Tiszamenti képet rögtönöztek füzessel, nádkunyhókkal, halászeszközökkel fóldíszítve, kifeszített hálókkal.
A közönség soraiban Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Karácsonyi Guidó, Zichy Jenő grófokat, Hegedűs Sándort, fővárosi hírlapírókat, Vass Pál főjegyzőt és Zsótér Andort, a szép ünnepély rendezőjét láthatták.
Öt órakor érkezett a király Tisza Lajos, Tisza Kálmán és még többek kíséretében. Zsótér Andor üdvözölte a vendégeket. A király melegen érdeklődött a halászok életéről, majd kocsijába ült és a városházára hajtott.
A király távozása után a közönség sokáig mulatott.
Az uralkodó nem először volt Újszegeden. A királyi pár 1857-ben alföldi útján Szegedre is ellátogatott. Míg Erzsébet felséges asszony a kórházat tekintette meg, Ferenc József Újszegeden a helyőrség fölött tartott szemlét.
Minden igyekezet azon volt, hogy az újonnan kialakított és berendezett népkert látogatott legyen, vonzza a közönséget. Növelték a kőolajlámpák számát. Eddig 20 világított, most további 15-öt állítottak föl, a főfasoros úton a holt Marosig pedig 26 lámpát. A vállalkozó a várossal kötött szerződés értelmében október elejéig volt köteles világítani.
Cserey Adél - egy nagyvárosi liget követelményének megfelelően dohánytőzsdét nyitott, takaros fabódéban. Kavicsozták a fasoros utakat. Ősszel kezdték el, és tavaszra végeztek velük. Vasárnap és ünnepnap a népkertbe minden félórában omnibusz indult a Széchenyi térről.
Vazulik Antal távírótiszt tűzijátékot rendezett a balra eső tisztáson röppentyűk és rakétacsoportok bemutatásával. Lengyel Gyuláné amerikai gyorsfényképészeti díszes csarnokát szintén a népkert bal oldalára engedélyezték, mely különben is a szórakozóhelyek részére volt kijelölve. Mayer Miklós főkertész előterjesztésére új padokat állíttatott föl a tanács.
Mindezek ellenére gond volt a Vigadó bérletével, nem a legjobb híre volt a vendéglősök körében, nem bíztak a jövedelmezőségében. Krömmel Mihály nem tudott boldogulni. Három árlejtés után, 1886. tavaszán Juranovics Ferenc ajánlatát fogadták el, ki májusban a helybeli 46. gyalogezred katonazenekara közreműködésével meg is nyitotta a Vigadót, Nyári Gyula főzte a halpaprikást. Három évig bérelte Juranovics, nem sok sikerrel. A cukrászdára Árvay Sándor, a Vigadóra Reininger Jakab jelentkezett, ők kapták meg a bérletet 3-3 évre.
Gilagó bandája sem zenélt, mert nem volt táncos az újszegedi köröndben, így nem volt kereset sem. Siratták, hol van az a szép világ, mely az árvíz előtti Szegeden volt. Akkor ezrével tolongtak a lányok, a legények táncra kerekedve. Beperelték a bandát, mert a szerződést megszegték. Gilagó és másik két társa a kapitány előtt egyszerre beszélt: "Csak nem ettünk bolondgombát, csókolom a kezsit, hogy a fáknak muzsikáljunk!"
Sokat ártott a népkerti életnek, a vendéglősök, a zenészek bevételének az 1886-i szegedi kolerajárvány is. Kállay Albert indítványára az újszegedi Vigadó épületét szemelte ki a járványbizottság az egyik kolerakórháznak. Szerencsétlen választás volt, mert elrémísztette a közönséget a népkertből. Nem könnyen felejtették, hogy kolerás betegeket hurcoltak sétányain, a táncteremben vonagló emberek vívódtak a halállal. Nem volt bérlő, nem volt közönség, nem volt hídvámi bevétel.