2025-12-27 - Julianus hazatérése napján

Julianus hazatérése napján

ÁLOM (DECEMBER) HAVA 27.-ÉN…

1236-ban e napokban tért haza Julianus barát Keletről a távoli magyarok létezésének és a mongolok (tévetegen tatárok) közeledtének hírével…

Julianus negyedmagával indult útnak 1235 május elején az Esztergom melletti Újfaluból Konstantinápoly felé. Ott hajóra szálltak,
áthajóztak a Fekete-tengeren, és valószínűleg a mai Tamanynál kötöttek ki. Levédiában… ott ahol ma kisorosz helyett a nagyorosz már az úr…
no persze a hajdan szittya vitézségtől már a magyar sem kondúl…

Julianus kevesebb, mint egy hónapot töltött Magna Hungariában, de ez alatt az idő alatt is sok tapasztalatot összegyűjtött és nagy vendégszeretetnek örvendett.
Gyors hazatérésének okát páter Richardus így írta le: „egyrészt azért, mert ha azok a pogány országok s a rutének földje, amelyek a keresztény- és ezen magyarok közé esnek, meghallanák, hogy emezeket is a katolikus hitre térítik, nem vennék (ezt) szívesen és a jövőben minden utat elzárnának : attól tartván, ha sikerülne ezeket amazokkal a kereszténység által összekapcsolni, valamennyi közbeeső országot meghódítanák. Másrészt (meg) azért, mert meggondolta, ha ő rövid időn belül meg találna halni, vagy elbetegesednék, munkája füstbe menne, minthogy sem egyedül nem boldogulhatna közöttük,
sem a magyarországi barátok nem tudhatnák, hol van ez a nemzet.”

Ma kisorosz meg nagyorosz között Etelközben dúl a háború… Levédia már a nagyoroszoké …

Julianus nem Konstantinápolyon keresztül tért haza, hanem 1236 június 21.-én indult és az ottani magyarok által leírt, a kijevi kereskedők által is használt rövidebb utat választva Rutén- és Lengyelföldön átkelve 1236 december 27.-én érkezett vissza Magyarországra. Etelközön át érkezett haza,
Kárpát-Magyarországba, ahol holmi Ukrajnának említése föl se bukkan… ma meg ezek a neofiták fenyegetnek bennünket a saját földjeinken,
sőt még magyar belföldjeinken, Kárpát-Magyarországon is…

Ha csak fele olyan kemények lennénk, mint a magyar zsidó HERZL TIVADAR, akkor már régen új országot alapítottuk volna Etelközben,
meg már Dentü-Magyarországon is, ami magyar föld volt még alig több(?), mint ezer éve is…

Julianus barát 1237-ben megpróbált visszatérni az általa Magna Hungaria‘nak nevezett magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán föltétel nélküli megadásra szólította föl a magyar királyt.

Ajánlott mára a hangjáték Kodolányi János regényéből ...

Julianus hazatérése napján < Nyisson ide !

Akit pedig a költészet aranyoz ezen a ragyogó napon annak a régi Fehér Karácsonyok emlékére is ajánlom :

RADNÓTI MIKLÓS : TÉLI NAPSÜTÉS

költeményét :

Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sült-tökök.

A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égre-néz.

S ott fönn az égi polcon
hátrább csúszott a hó,
kevés beszédű lettem
s ritkán vitatkozó.

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!