2025-11-04 - Déchy Mór szülinapján

Déchy Mór születése napján

ENYÉSZET (NOVEMBER) HAVA 4.-ÉN

1851-ben e napon született Pesten Marosdécsei Déchy Mór, utazó, földrajzi fölfedező

…a Kaukázus egyik első kutatója.

Édesapja vasúttervező mérnök volt, nagy gondot fordított fia neveltetésére. Elsősorban az idegen nyelvek tanulására ösztönözte.
Temesvárott és Budapesten a piarista gimnáziumba járt, majd jogot meg földtant (geologiát) és földrajzot tanult a Bécsi Egyetemen.

1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság alapításában. E társaságnak később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt.

Déchy Mór kitűnő alpinista volt és igen sokat utazott. Bejárta az Alpokat, a Kárpátokat, Boszniát, Algériát, Marokkót, a Pireneusokat, a Kaukázokat meg a Himalája hegyvidékét, sőt a Spitzbergákat is.

Leginkább azonban a Kaukáz vonulatát tette tanulmánya tárgyává. Ide szaktudósok társaságában hét nagy utazást vezetett,
ezek eredményeit fő művében adta ki: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban (1907) címen.

E műve németül bővített változatban jelent meg: Der Kaukasus. Reisen u. Forschungen im Kaukasischen Hochgebirde (3 kötet, 1905–1907) címen. Bővítményeit érdemes lenne magyarra is fordítani és egy új díszkötetben a szülinapjára – talán éppen a 175.-re – kiadni !

A Kaukáz(us) csúcsa a Mingi Tau (az Elbrusz) Európa legmagasabb pontja, a cserkesz csúcs.

1884-ben Ő volt az első magyar, aki 5000 méter feletti csúcson járt (augusztus 23., Mingi Tau / Elybrusz nyugati csúcs, 5642 m). Így emlékezik e pillanatra: „Ezeken a magaslatokon, ezeken a jeges régiókban csak egyetlen egyszer jártak emberek. Azóta évek múltak el s mikor a Kaukázus felé vettem utamat, ennek a csúcsnak a meghódítása volt legforróbb vágyam. Most íme, elértem a célomat. Péter kibontotta a magunkkal hozott kis háromszínű lobogót s rúdra erősítve, amelyet hosszú ágból metszett és fáradhatatlanul cipelt fel magával, kitűztem az Elbrusz-csúcs havába. Hazám színeit ott lobogtatta a szél a Kaukázus legmagasabb ormán.”

Déchy Mór szülinapján < Nyisson ide !

Aki pedig költőőibbre vágyik, annak az évszázad távolából álljon itt az

Epitáfium – Epitaphium !

Nem jártam én Párist soha
És Velencében nem szerettem,
Magyar tájak pora, moha
Temetett el szép lassan engem.

Nem láttak márvány paloták
És nem hódoltak úri népek,
Szűkös sikátorok során
Hirdettem hittel én a szépet !

A jegenyék testvére én,
Zokogtam a magyar viharba
S a hant alá úgy térek én,
Mint a mag, mely kihajt tavaszra !

Gylu : Epitaphium – Először a Pesti Napló 1923 november 4.-ei számában jelent meg.

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!