2025-10-12 - Ernyőfenyő – Mandulafenyő, ami törökül Pisztáciafenyő

Ernyőfenyő – Mandulafenyő, ami törökül Pisztáciafenyő

Az Ernyőfenyő ma leginkább Mandulafenyő – olaszkodón Pinyó(li)fenyő – törökül meg Fıstık çamı…

A magja után pinyó(li)fenyő (Sz.) téveteg okoskodással a közmagyarban ma „mandulafenyő”. E pompás fenyő ma leginkább a Római-tenger táján (mediterráneumban) él, ahol – régészeti leletek tanúsága szerint – a magját 6000 éve fogyasztják. Ernyőfenyő (Schirm-Kiefer) meg (Talján) Kőfenyő (Italienische Steinkiefer) néven is szerepel németül. A törökben különösen érdekes módon Fıstık çamı [ejt : fısztık csamı] vagyis „pisztáciafenyő” néven emlegetik. Görögül meg κουκουναριά [ejt : kukunarijá] vagy Πεύκη η πίτυς [ejt : pefki i pitisz] néven közkedvel(get)ik. 

E fa minél magasabbra nő, annál inkább ernyőfenyő. A lombozata a korral eggyre inkább ernyő alakot is ölt.
A magassága akár 30 méteres is és a törzsátmérője akár 2 méteres is lehet. De gyermekdeden még gömbölyded a lombja…

Magyarul mandulafenyő (Pinus pinea), de sokkal találóbb neve az ernyőfenyő. Ezt az isztambuli esős évszak beköszöntével eggyre inkább tanusíthatom. Nincs az a lombos fa, amely jobban fölfogná az esőt, mint e fenyő lombja. Ha létezik a közkertekben (angolkodón parkokban) esernyő gyanánt menedéket adó fa, az bizton az ernyőfenyő.

Egészen valószerűtlen, hogy a leveles fák csurig eláznak, míg az Ernyőfenyő valóban védőernyőként egészen sokáig szárazan tartják maguk alatt a földet meg a maguk alá menekülőket…

Mi is lehet hát e fenyő illendő meg szabatos magyar neve ? Első megkülönböztetésben mindenképpen az ernyő a legtalálóbb jelölője.
Ha a táplálkozási fölhasználhatóságát firtatjuk, úgy meg a magja után találhatunk talán neki ízesebb magyar nevet is…

A latinkodó nevén pínea(fenyő), szabatosabban, olasosan pinyó(li)fenyő a mediterrán táj jellegzetes fája. Szétterülő, szép, árnyadó lombjáért és persze ehető magváért évezredek óta ültetik. Mivel mag(já)ról szaporítható, ma már a természetes és a (vissza)vad(ult) állományok nehezen különíthetők el.

Hajdani jelentőségét érzékelteti, hogy a pinyó(li) (mandulafenyő) magja már a római légionáriusok fejadagjában is szerepelt…
A hajdan magyar dalmát partokon is előfordul, valószínűleg mind még római telepítés…

Magja sok fehérjét, magnéziumot, foszfort, vasat, B1-vitamint és flavonoidokat (P-vitamint) tartalmaz.

E fenyő finom magja taljánosan pinoli [piˈnɔːli] vagy pignoli, [ejt: pinyóli], hiszpánosan (spanyolul) piñón [piˈɲon], 
vagy törökösen meg çam fıstığı [ejt : csam fısztı-ı]. Az angol pine nuts, azaz ‘fenyődió’ vagy ‘fenyőmogyoró’ gyanánt emlegeti. 

Ernyőfenyő vagy Mandulafenyő ?

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!