Hírlevéltár
2026-08-25 - Aulich Lajos születése napján ... A Nagyvezekényi Diadal napján
A Nagyvezekényi Diadal napján
Kenyér (augusztus) hava 25.-én … A Nagyvezekényi Csata napján…
A Nagyvezekényi Csatában csaptak össze a törökkel a magyar királyi hadaink 1652 augusztus 26-án.
(Ma a csata helyszíne, Vezekény meg Fraknó is idegen megszállás alatt él…)
A háromszoros túlerőben lévő török sereget szétszétverte az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám által vezetett 1200 fős magyar sereg. A csatáról részletes leírással Esterházy Pál naplója szolgál, aki a csata legrészletesebb leírását hagyományozta ránk. Nem is csoda : A Vezekény melletti ütközetben az Esterházy család négy tagja is hősi halált halt, közöttük a néhai nádor, Esterházy Miklós legidősebb fia, az ígéretes tehetségű, huszonhat éves Esterházy László pápai főkapitány, valamint Esterházy Ferenc balassagyarmati főkapitány, Esterházy Tamás lévai vicekapitány és Esterházy Gáspár aranysarkantyús vitéz is…
Csoda, hogy még áll a tót sovinizmusban…
mindenesetre 2013-ban a szobrot megpróbálták ellopni…
„Vörös posztóval földig béborított” társzekereken érkeztek a koporsók, amelyeket Esterházy Pál naplója szerint mintegy 5 ezer lovas vitéz kísért.
Őket fáklyás siratók követték, panaszos hangon énekelve…
Mindezen veszteségek ellenére is a Nagyvezekény Csata magyar diadallal zárult.
Esterházy Imre gróf nagyprépost 1734-ben öt méter magas márványobeliszket állíttatott a csata helyén.
Nagyvezekény ma község a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában, a Fölvidéken ma tót (szlovák) megszállás alatt él. Nagyon érdemes lenne már Vezekény a hazavezekedésre is…
A maradék Szabad Magyar Országon pedig bizonyosan gőzerővel zajlanak már a történelmi filmelőkészületek…
A mai „modern” világban EUilag meg államilag támogatott antimagyar (nemzetellenes) trutymó helyett a Vezekény bizony megérne egy nagy filmet,
de egy gyermekeknek való szép estés rajzfilmet is…
Várjuk a VEZEKÉNY filmet !!! Az időszerűt, a történelmileg is teljesen hiteleset !!!
Éppen a minap kellett volna kijönnie !!!
Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult elég jónak meg életrevalónak a filmrendezői szakra (talán éppen azért mert örökkön lángoló hazafiságomban folyton jobbról, magyarabbról álmodtam)… De a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan álmodják már…
sőt rendez(get)ik is már a VEZEKÉNY DIADALA filmet is…
Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Mint magam tehettem volna…
A Nagyvezekényi Diadal napján < Nyisson ide !
De ünnepelhetünk ma mást is :
Aulich Lajos születése napján
Pozsonyban született, 1793 augusztus 25.-én.
Honvéd vezérőrnagyként majd tábornokként, végül hadügyminiszterként szolgálta a Magyar Hazát.
Az antimagyar terror Aradon végzett vele 1849 október 6.-án.
Német anyanyelvű polgári családban született. Édesapja testvérével együtt magániskolába járatta, ahol katonai képzés is folyt; vélhetően ez indította a két testvért arra, hogy katonai pályára lépjenek. Lajos öccse, Pál később hadbíró lett, a szabadságharc alatt az itáliai hadszíntéren szolgált.
Aulich Lajos katonai pályafutását hadapródként kezdte 19 éves korában – a kényszerű szövetségnek köszönhetően – Napóleon oroszországi hadjáratában; rátermettsége miatt még ebben az évben zászlóssá léptették elő. 1813-14-es hadjáratban – már Napóleon ellen – részt vett a döntő lipcsei csatában, ahol helytállásáért hadnaggyá nevezték ki. 1848 áprilisáig a császári és királyi hadsereg I. Sándor orosz cár nevét viselő gyalogezredében szolgált, 1847–1848-ban ő volt az utolsó rendi országgyűlést biztosító zászlóalj parancsnoka.
A forradalom és szabadságharc kitörését követően a 2. gyalogezred zászlóaljparancsnokaként részt vett a délvidéki hadjáratban, ahol helytállásáért ezredessé léptették elő és a 2. gyalogezred parancsnokává nevezték ki.
Tábornoki előléptetését a kápolnai csata előtt kapta meg, és a 2. hadtest parancsnokának nevezték ki. Részt vett az Isaszegi Csatában és Buda visszavételében is. Kossuth politikáját, különösen a trónfosztást tiszttársaival ellentétben lelkesen támogatta. Buda bevételét követően csúzos (rheumatikus) fájdalmai gyógyításának idejére felmentését kérte, a szabadságharc hátralévő idejében csapatvezénylői megbízást már nem kapott.
Miután Görgey lemondott a hadügyminiszteri tisztségéről, utódjául Aulich Lajost nevezték ki, aki 1849. július 14-étől augusztus 11-éig a szabadságharc utolsó hadügyminisztere volt. A válságos időszak alatt képességei kibontakoztatására nem maradt sok ideje. Részt vett a kormány utolsó, 1849 augusztus 10.-ei ülésén, majd másnap lemondott a hadügyminiszterségről. Ezután csatlakozott Görgey seregéhez és azzal együtt, a szőlősi síkon tette le a fegyvert.
A tárgyaláson – társaihoz hasonlóan – nem kért kegyelmet. Mikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5.-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy abban már csak egy szál szivar van, a következőket mondta: „Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.” A szabadságharc e kitűnően képzett, rendkívül vonzó személyiségű katonája, akit még Ernst törzshadbíró is „kiváló embernek” nevezett, nyugalmát a kivégzése előtti éjszakán sem vesztette el.
Földi maradványait az 1932-es májusi aradi árvíz idején találták meg. Hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti krüptában nyugszanak.
A kivégzés előtti utolsó mondata:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett Magyar Népem és Hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”
Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!
