"Lófara", Kenderfonó
Szegeden az üzleti érdek felülírhatja a közérdeket
Hatvanhat éve áll a helyén a 3. honvéd huszárezredben szolgált hősök emlékműve Szegeden, a Tisza Lajos körúton. Az elhelyezése miatt a népnyelvben "ló fara-szoborként" emlegetett alkotást még a hírhedt kommunista Komócsin-korszakban sem mozdították el. Most azonban – az ellenzék szerint üzleti szempontnak engedve – erre készül a Botka László (MSZP) vezette városi önkormányzat. A rövid távú üzleti szempontoknak eshet áldozatul az egykori Szegedi Kenderfonógyár százharminc éves épületegyüttese is.
Az MSZP–SZDSZ-es városvezetés elmozdítaná a hős szegedi huszárok első világháborús
emlékművét (Fotók: MH)
A szegedi huszárok első világháborús hősiességére csaknem hét évtizede emlékeztető alkotás az MSZP–SZDSZ-es városvezetés döntése nyomán, egyre inkább úgy tűnik, nem maradhat a helyén. A Tisza Lajos körút melletti kiszögellést – más területekkel együtt – részben uniós pénzből felújítják. Ettől persze a szobor még a helyén maradhatna, ám a tervezők szerint az emlékművet odébb kell helyezni. Az ellenzék úgy véli, az igazi ok a szomszédos Reök-palotába tervezett büfé terasznyitási igénye – annak áll útjában a hősi emlékmű.
A huszár nem sakkfigura
"A szegedi belváros arculatának csonkítása az 1960-as évek óta tart, és ez alól a közelmúlt sem kivétel – mondja Haág Zalán (Fidesz–KDNP) a város kulturális bizottságának alelnöke. – Ennek egyik példája a huszáremlékmű tervezett eltávolítása eredeti helyéről. Az első világháborús hősöknek emléket állító szobrot még a kommunisták sem bolygatták, most az elöljárók mégis erre készülnek. Nemcsak a huszárral tesznek egy lólépést, mintha sakkfigura lenne, de a kegyeleti kertet is felszámolnák. Abba eredetileg annyi vörös rózsát ültettek, ahány hősi nevet megörökítettek az emlékmű talapzatán. Tehát ez sem csupán díszítőelem, hiszen kegyeleti célokat szolgál. A városban korábban oly gyakori, mára kuriózumnak számító kovácsoltvas kerítés sorsa is bizonytalan. Felfoghatatlan számomra, hogyan írhatja felül rendre a privát üzleti szempont, jelen esetben egy kávézó terasznyitási igénye Szegeden a közérdeket."
A sokak szerint kegyeletsértő terv ellen a helyszínen ismételten polgárok százai tiltakoztak, a helyi sajtóban hónapokig közölték a helybeliek ellenvéleményét, köztük neves szegediekét, így például Gyulay Endre nyugalmazott püspökét, a város díszpolgáráét, Zombori Istvánét, a megyei múzeum igazgatójáét, valamint Kiss István és Koczor György építészekét. Ellenezte a szoboráthelyezés tervét a képzőművészeti lektorátus is, mindhiába.
A terv ellenzői szerint a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999-es
törvény alapján az emlékmű kegyeleti emlékhely, mert hiszen az elhunytak emlékének
megjelölésére, megőrzésére szolgál. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum alaprendeltetéséhez
tartozik a háborúkban elesett magyar katonák emlékének megőrzésével kapcsolatos
feladatok ellátása, a városvezetés mégsem tájékoztatta terveiről az intézetet.
A múzeum vezetője, Holló József altábornagy szakmai véleménye szerint "az emlékműveknek, így jelen esetben a lovas szobornak is lehetőség szerint az
eredeti helyükön kell maradniuk, mert csak ezáltal tölthetik be kegyeleti funkciójukat".
A baloldali többség nem támogatta a kenderfonó műemléki védettségét
Lenin szelleme kísért
A Fidesz–KDNP szerint a szegediek ellenkezését kiváltó döntés a hatályos jogszabályokkal is ellenkezik. Az építési törvény például kimondja: "Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét." Ez nem történt meg, és csak a szoboráthelyezés titkos tervének "véletlen" kipattanását követő közgyűlési vita után kérte Botka László polgármester, a város kulturális bizottságának összehívását az ügyben.
Az idézett törvény szerint egyébként "építési munkát végezni (…) csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad". A huszáremlékmű környékére van a városnak érvényes szabályozási terve, annak melléklete tartalmazza az emlékmű környékének szabályozását. A rendelet megtiltja a burkolt és nem burkolt (zöld) felületek határának megváltoztatását. Ám a városvezetés és a főépítész szerint a huszárszobor melletti kegyeleti kert – mely a rajzokon zölddel van jelölve – nem minősül zöld területnek, azaz szabadon felszámolható.
Majd megszokják
A szobor áthelyezéséről – a nyilvánosság részleges bevonásával – egyszer tárgyalt a városvezetés, március végén, amikor a kulturális bizottság nyilvános ülésére a tiltakozó szegediek is bemehettek. A tervezők képviseletében volt, aki azt mondta a megjelenteknek: ahogy a korábbi "fejlesztéseket" megszokták, úgy ezt is meg kell szokniuk. A tervezők prezentációban ismertették az elképzeléseiket. A terv alaposságát mutatja, hogy a bizottság elé tárt rajzokban Tisza Lajos körút helyett még a húsz évvel ezelőtti Lenin körút szerepelt…
A szobor talapzatát egyelőre nem helyezhetik át, mert az első fokú építési hatósági engedélyt megtámadta a Szilágyi Árpád vezette Szegedi Városképvédő Egyesület. Az ügy a másodfokú hatóság előtt van. Ha viszont a Regionális Államigazgatási Hivatal is hozzájárul az áthelyezéshez, a döntést csak bíróságon lehet megtámadni. A város mindenesetre – a biztonság kedvéért – már most leemeltette és elszállítatta a szobrot a helyéről. A hivatalos indoklás szerint restaurálásra vitték.
Áldozatvállalás és tisztelet
A szegedi huszáremlékmű technikai érdekessége, hogy ez volt az ország első alumíniumszobra. Gách István és Turáni Kovács Imre mintegy ötméteres alkotását a város összefogása révén emelték és avatták föl 1943. május 9-én. Az emberek adakozókészségét, illetve az első világháborúban elesettek iránti tiszteletet mutatja a szegediek anyagi áldozatvállalása. Nem egyszerűen egy domborművet vagy egy álló katonai alakot készítettek, hanem egy nagy huszárszobrot, előírásszerű felszereléssel, egyenruhával. Az eredeti alkotást a kipufogógázok tönkretették, ezért a kilencvenes évek közepén lecserélték, s Szeged városa bronzból újraöntette. Az eredetit a múzeumban őrzik – avatott be bennünket Miklós Péter történész-muzeológus, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa.
Műemlék helyett bevásárlóközpont
A 19. század derekán Bakay Nándor az apjától örökölt kötélverőműhelyt 1877-re száz munkást foglalkoztató gyárrá fejlesztette, majd 1884-re felépült a még álló kenderfonógyár épülete, amely egészen a közelmúltig az eredetihez hasonló célokat szolgált. Az Első Magyar Kenderfonó Zrt. tavasszal végleg kiköltözött a házból. Korábban felmerült, hogy az ipartörténeti jelentőségű épületet az egyetem veszi használatba, ám ebből nem lett semmi. Az épület hasznosítására végül az ECE Budapest Kft. kapott lehetőséget, a beruházás eredményeként pedig Árkád Bevásárlóközpont nyílna a belváros határán lévő területen. Mindez együtt járna az egykori gyár városképbe illeszkedő frontfalának lerombolásával. A Szögedi Védegylet műemléki védettséget kért az épületre, de annak csak bizonyos homlokzati elemeit helyezték védelem alá. "A beruházó cég egyik vezetője folyamatosan egyeztetett velünk, tárgyalási szándékot mutatott, nyitott volt rá, hogy ne romboljuk földig a kenderfonót. Ám úgy látszik, mindezt csak taktikának, időhúzásnak szánta" – mondta Szabó László önkormányzati képviselő, a civilszervezet vezetője. A Fidesz-frakcióban helyet foglaló lokálpatrióta politikus úgy tudja, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elé többször került már a kenderfonó ügye. A testület nem támogatta az épületegyüttes műemléki védettségét. Bár az önkormányzat a helyi védettség megadásával megmenthetné az épületet, az MSZP–SZDSZ-es többség mindeddig gáncsot vetett az erre irányuló erőfeszítéseknek. És ha a nyári szünet után összeül a közgyűlés és mégis másként gondolnák a képviselők, már késő, hiszen a kivitelezők múlt pénteken megkezdték a százharminc éves épület Londoni körút felőli részének bontását.
Jenei István
forrás: Magyar Hírap
