www.ujszeged.hu
2019. Enyészet hava (November) 18.-a - Jenő neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Árpád nevelőotthon

A tápéiak nyugalmukat és biztonságukat védik

Hatalmasat csalódtak Botka Lászlóban mint országgyűlési képviselőben


Akár a végsőkig is képesek elmenni a tápéiak, hogy megakadályozzák az Árpád Nevelőotthonnak a városrészbe költöztetését. A helyiek a nyugalmukat és a biztonságukat féltik, s nehezményezik, hogy Botka László polgármester nem tekintette őket tárgyalópartnernek. Tápé húsz éve szeretne idősotthont, de úgy tűnik, ez a torony alatt senkit sem érdekel. Ha az MSZP–SZDSZ-es városvezetés elképzelései válnak valóra, az utolsó önkormányzati épületet is más célokra hasznosítják...

Az Árpád Nevelőotthon Tápéra költöztetésének önkormányzati terveiről sokat cikkeztünk már a SZEGEDma.hu-n. Megírtuk: a szegedi városvezetés a tápéi Budai Nagy Antal utcai korábbi iskolaépületbe tervezi költöztetni a Szőregi úti speciális fiú nevelőotthon lakóit. Ez ellen a helyiek már több mint 2000 aláírást gyűjtöttek. Arról is beszámoltunk, hogy Tápé KDNP-s képviselője, Juhász Gyula ingatlaneladási szándékot sejt Botka Lászlóék sokadik nehezen magyarázható manővere mögött. A napokban Tápéra látogattunk, ahol a magatartászavaros, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekeket nevelő intézmény átköltöztetése ellen küzdő civil mozgalom vezetőivel beszélgettünk.

Akiket leforrázott a polgármester

Papp Andrea és Farkasné Gyöngyi a Budai Nagy Antal utca 51. szám alatti korábbi iskolaépület szomszédságában laknak. Akkor döbbentek rá, hogy mi készül Tápén, mikor a helyi napilap áprilisban cikket közölt az újszegedi Árpád Nevelőotthon tervezett kiürítéséről és költöztetéséről. Néhány hét gondolkodás és egyeztetés után, sokak biztatására aláírásgyűjtésbe kezdtek: a városrészben 1280 tiltakozó aláírás jött össze a nevelőotthon kapcsán, 1050-en pedig a nyugdíjasotthon iránti kérést erősítették meg. A számok gyakorlatilag bármeddig tornázhatóak lettek volna, Tápén gyakorlatilag senki sem támogatja Botka Lászlóék elképzeléseit. A két hölgy egy nyugdíjas kísérőjük társaságában június 3-án felkereste a polgármestert városházi birodalmában. Bizakodva, reményekkel telve indultak el a fogadóórára, majd leforrázva baktattak lefelé a lépcsőkön. Mint oly sok civil mostanában...

„Arra gondoltunk, hogy mivel polgármester úr Tápé országgyűlési képviselője is, abszolút bizalommal fordulhatunk hozzá, hiszen korábban ebben az ügyben nem történt semmiféle egyeztetés sem a lakókkal, a szomszédokkal, sem a részönkormányzattal. El szerettük volna mondani, mit gondolunk, de nem nagyon kaptunk rá lehetőséget. Leültünk, s azonnal támadásba lendült. Kioktató stílusban, emelt hangnemben közölte velünk, hogy mi, szomszédok a saját egyéni érdekeinket képviseljük, s azzal is megvádolt bennünket, hogy Juhász Gyula képviselő úr biztatására kezdtünk aláírásokat gyűjteni. Tudni kell, hogy mi csak ezt követően kerestük fel a városrészi képviselőt, hogy ugyan képviselje már érdekeinket, ha a polgármester, az országgyűlési képviselő nem teszi” – mesélik.

Húsz éve várnak a nyugdíjasotthonra

A két hölgy beszámolt róla: Tápé már húsz éve szeretne nyugdíjas napközi otthont. A Budai Nagy Antal utcai az utolsó önkormányzati épület a városrészben. Öt éve áll üresen. 2004-ben az MSZP-s Mészáros Attila nyújtott be ezzel kapcsolatban írásos anyagot, majd 2008 elején a részönkormányzat is kinyilvánította: idősotthonra van szükség. Persze a nevelőotthon beruházásnak pályázati anyagából világossá vált: a városvezetés már 2007-ben eldöntötte: a tápéiak nem azt kapják, amit kérik. „Mi, tápaiak megértettük, hogy rengeteg az adósság, gazdasági válság van, de kérem szépen, most, ugyanebben a körben nyugdíjasotthonra is lehetett volna pályázni!” – így Papp Andrea. Mit mondott erre Botka László? – kérdezzük, s meg sem lepődünk a válaszon: a kérdést már eldöntötték, slussz-passz.
A tápéiak megtámadták az építési engedélyt. Az első fokon eljáró hatóság, a mórahalmi önkormányzat által kiadott engedélyben nem szerepelt a „speciális” kitétel a nevelőotthon kapcsán. Pedig lényeges a különbség, gondolhatjuk józan paraszti ésszel. A kiegészített határozat ellen fellebbezést adtak be, de az ügyben a szegedi önkormányzat is viszontfellebbezett, a jogi vita másodfokon a regionális államigazgatási hivatalban folytatódhat.

Sem Tápénak, sem a gyerekeknek nem jó

Amellett, hogy Tápénak nem válna előnyére ez a beruházás – pedig a 2008. júniusi közgyűlésen Solymos László (MSZP) alpolgármester még nagyszabású fejlesztésként tálalta… –, a magatartászavaros fiúgyermekek számára sem alkalmas a kiszemelt épület – állítja Papp Andrea és Farkasné Gyöngyi. „Ezeknek a problémás fiúknak sokkal nagyobb területre van szükségük, nem lehet őket ilyen kis helyre összezsúfolni. Hiszen bármit is mond a városvezetés, nem 1800, hanem alig 1400 négyzetméterről van szó, amire ráadásul még ráhúznának egy L alakú épületet. Ezeknek a gyerekeknek tér kell, hogy kitombolhassák magukat. Mit várunk tőlünk, hogy az utcán üljenek és malmozzanak? Ráadásul régiós feladatról van szó, azaz később több szobára is szükség lehet, ez az iskolaépület pedig egyáltalán nem lenne bővíthető! A Szőregi úton – 2,6 hektáron – ideálisak a feltételek. Rá kell őket venni, hogy integrálódjanak. Az ilyen intézmények lakott településtől távolabb működnek igazán jól, ahol nincs lehetőség a balhézásra, a lakossággal való összeütközésre. Tápén két kocsma is található a kinézett épülettől három, illetve négy házra. Arról nem is beszélve, hogy falusias környezetről van szó, ahol még a kapukat sem szokás zárni” – érzékeltetik a problémát. A civilek nehezményezik és hatalmas felelőtlenségnek tartják ugyanakkor, hogy a legutóbbi, június 26-i közgyűlésen a városvezetés azt állította: érvényes, jogerős építési engedéllyel bír – ennek tudatában szavaztak a képviselők a vonatkozó előterjesztésről (mely átminősítette a Szőregi úti területet)

Nagy magyar télben...

Az sem nyugtatja meg őket, hogy Nagy Sándor (SZDSZ) alpolgármester a legutóbbi közgyűlésen kijelentette: az Árpádban nevelt 16 gyerekkel nincs semmi probléma. Nevelőtisztekkel, gyámügyesekkel, pszichiáterekkel, ügyvédekkel, ellátó orvosokkal egyeztettek, de a kapott válaszok egyáltalán nem töltötték el őket örömmel. Azt pedig különösen nem tudták mire vélni, hogy a polgármester előbb felrótta nekik, hogy „bűnözőnek” állítják be a gyerekeket, később viszont felajánlotta, a szomszédok biztonságát, nyugalmát 24 órás portaszolgálattal garantálja…
2000 aláírás ide vagy oda, a polgármester egyelőre nem hajlik a kompromisszumra. A június 26-i közgyűlésen is néhány szomszéd akadékoskodásaként tálalta a történetet. Vajon miért kell minden lakossági kezdeményezés mögött eleve hátsó szándékot feltételezni? – adódik a kérdés.
Botka László és a várost vezető politikai elit nem csupán az embereket, az emberek problémáit nem szeretné megismerni. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de igaz: az új nevelőotthonok létesítésével kapcsolatos lakhatási standardot is a tápéi civilek ismertették meg a szociális irodával. Hogy ezt már a tervezési fázisban figyelembe kellett volna venni? Fátylat rá!
Papp Andrea, Farkasné Gyöngyi és a tápéiak hisznek abban, hogy a törvények mellettük állnak, s az illetékes hatóságok ezt ki is mondják. Ha kell, a bíróságra is elmennek.
Miközben búcsúzunk, vendéglátóinkkal megállapítjuk: olyan történet az övék, mely kísértetiesen emlékeztet a hozzájuk hasonló szegedi civilek most is zajló küzdelmeire. Elég, ha csak a Lófara, a kendergyár vagy a kábelgyári lakópark ügyét említjük. Mind arról szólt, hogy a bizalom, a hit és a törvényesség hogyan csapott át kiszolgáltatottságba, az érvek és a szabályok félresöprésébe. Reményik Sándor verse jut eszünkbe: „Nagy magyar télben picike tüzek…”

forrás: szegedma.hu

Az eredeti cikk itt olvasható >>


 

Szárnyas ételek

Szeged (magyar)

Mangalica

Péter László: Szegedi tudósítások

Magyarország, a vonakodó csatlós

Aranyszarvas földjén

Monostori László: Szeged könyvkereskedése és könyvterjesztése 1835-1998

Szilágyi György: Tápé, a szegedi városrész

Írások a Nagyárvízról

Harmatszedés égi mezőkön

Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak

Magyarország felszámolása

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Gabonakonyha

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden

Tápai Antal : Életutam

Aki Európából (is) látta Magyarországot...

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Mária román királynő párizsi követsége