www.ujszeged.hu
2020. Kenyér hava (Augusztus) 11.-e - Zsuzsanna, Tiborc, Klára neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Cikkek

1918. DECEMBER 1. - GYULAFEHÉRVÁR

1918. DECEMBER 1. - GYULAFEHÉRVÁR

December 1. A románok nemzeti ünnepe. Szabadnap.

Sokunknak ennyi jut eszébe évről-évre erről a napról. De, ha alaposabban szemügyre vesszük történelmünk eseményeit, akkor kicsit többet kellene elidőzzünk ennél a napnál, mintsem ebben a pár szóban kimerítsük.

 


Ezen a bizonyos napon, 1918-as évet datálva, Gyulafehérváron tartották a románok a nagygyűlésüket, melyen a gyűlés 1228 delegátusa elfogadta Erdély egyesülését a Román Királysággal.       A gyűlés egy 200 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, melyben 30 szociáldemokrata is helyet kapott az automatikusan tanácstaggá váló püspökök és a kiemelkedő értelmiségiek, kiválasztott gazdag polgárok mellett. A nagy tömeggyűlés a nemzetőrség és román katonák által gondosan biztosított vármezőn zajlott le, ahol a különvonatokon, szekereken és gyalog érkező parasztsággal és kisebb számú munkássággal ismertették a határozatot. Az egybegyűltek - a román hagyomány szerint százezer ember - áhítattal, egyhangú lelkesedéssel fogadták a rezolúció kihirdetését.

A történelemírások folyamán azonban megfigyelhetjük, hogy 1918. december 1., Románia nemzeti ünnepe nem olyan súllyal szerepel a közép-kelet-európai térség históriájában, mint ahogyan ezt az iskolában, a nagy állami és civil szervezésű ünnepségkavalkádban láthatták-hallhatták. Erdély Romániával való egyesülésének eseményeinek leírására egy nagy merítésű históriai megjelenítésre és értékelésre lenne szükség, hogy objektív tényfeltárásra teremtsen lehetőséget, az elhallgatott vagy mellőzött események számára is helyet szorítson, és a korabeli magyar vonatkozású történéseket is a vizsgálódás tárgyává tehesse.

Érdekes meglátása van egy francia történésznek, Catherine Durandinnak, aki A román nép története című monumentális munkájában (Budapest, Mecenas Könyvek, 1988) éppen az 1918. december 1-jei gyulafehérvári események mai interpretálása kapcsán világít rá, hogy: ,,A román történetírás pedig arra törekszik, hogy kizárja a román állam szerepét és minimalizálja a nagyhatalmak súlyát, s ehelyett a népet emlegesse: októberben és novemberben valóságos autonomista mozgalom bontakozott ki, a falvakból induló helyi kezdeményezések a régi renddel való szakítás jegyében fejlődtek ki."

1918. december 1-je román nemzeti ünneppé nyilvánítása ennek a folyamatnak a betetőzése, az esemény exponálásában a legmagasabb csúcs. Ebben a megközelítésben a korabeli román politikai élet bizonytalanságai, a válságok, a megosztottságok kihullnak az emlékezetből, és a gyulafehérvári történelmi aktus a tömegek, a román nép egészének a műveként jelentkezik. A történészek ,,megfeledkeznek" arról például, hogy akkor szóba került Erdély autonómiája is az ókirálysággal való egyesülés keretei között.

A magyar történetírás, amennyiben nem Erdély története a tárgy, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári eseményeket a Trianonhoz vezető út egy mozzanataként értékeli, az időszak egészéből a Kárpát-medencében zajló harci cselekményekre és a szövetségesek, majd a nemzetközi élet diplomáciai manővereire összpontosít. Gyulafehérvár egy esemény a sok közül, a történeti folyamat elemzésében a szövetségesek függetlenségi és elszakadási mozgalmakat támogató politikájának jut döntő szerep.

A gyulafehérvári gyűléssel kapcsolatos döntés november 21-én születik meg, a küldöttek sorra járják a megyéket, hogy mozgósítsák a szavazókat, december 1-jén százezernél több tüntető jelenik meg az 1228 küldött támogatására, ahol kikiáltják az egyesülést. A kormányzó tanács elnöke Maniu lesz, Bukarest december 24-én iktatja törvénybe a gyulafehérvári aktust.

Az viszont kétségtelen, hogy a románság december 1-jei szervezettsége és harcossága minden egyebet kizáróan befolyásolta az Erdély sorsával kapcsolatos későbbi nemzetközi döntéseket.

A gyulafehérvári nemzetgyűlést követően az Erdélyben élő nemzetiségek különféle csoportosulásai, ezt megelőzően egyes erdélyi származású bukaresti nemzeti-etnikai csoportok - szászok, svábok, zsidók - nyilatkozatokkal, határozatokkal csatlakoztak, vagy tették nyilvánossá hűségüket az egyesült románsághoz. Ezeknek közös jellemzője a nemzetiségek-népcsoportok kollektív jogainak garantálására hivatkozás.

Az alapelvek progresszív jellege biztatóan hatott.

Nézzünk csak egy részletet a Gyulafehérvári kiáltványból:



Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzet­gyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára.

Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének. (1918. december 1.)
Iuliu Hossu püspök felolvassa a gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatát Erdély és Románia egyesüléséről


Felhasznált irodalom:

Sylvester Lajos: Gyulafehérvár, 1918. december 1., Háromszék, 2003. dec. 1.

Forrás: http://www.mercuriustour.ro/APP_cms/content.asp?contentid=1151

 

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Péter László: Néprajz, népműveltség

Pálfi Sándor - Tóth Béla: Szegedi hajók a Tiszán, Dunán, Dráván, Száván

Szeged (magyar)

Tömörkény István: Hétről hétre

Juhász Antal: Parasztok, pásztorok, kézművesek

Juhász Gyula: Ébredj, magyar!

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged

Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak

Vadételek

Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete, 1456-2006

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején

Mária román királynő párizsi követsége

Polner Zoltán: Isten zsámolyánál

Kilófaló finomságok

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Bogár László: Ideg-rendszer váltás