www.ujszeged.hu
2026. Mag hava (Október) 15.-e - Aranka, Teréz neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

Hírlevéltár

2026-10-07 - Az Ozorai Diadal Napján

Az Ozorai Diadal Napján

Ezen a napon történt az Ozorai Diadal…

Pákozdnál a magyar honvédek megfutamították a horvátokat…
Ahogyan Petőfi Sándor írta:

„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’”

Az Ozorai Csata terképe – Kép : Sylvain5791

1848 – Az újonnan alakult magyar honvédsereg Ozoránál Roth és Philippovich 
császári tábornokok hadtestét megadásra kényszerítette, majd mindkét parancsnokló tábornokot fogságba is ejtette.

Az ozorai fegyverletétel – Gracza György könyvéből

Az ozorai ütközet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak meg.

Andras Vargyas : Geschichte des ungarischen Freiheits-Kampfes in den Jahren 1848-1849, Budapest 1879, pp. 151

1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető, a szabadságharc történetében ekkor ejtette egyszerre a legtöbb hadifoglyot a magyar haderő.

Magyar népfölkelők kísérik a foglyul ejtett horvát fosztogatókat – ismeretlen szerző műve
Népfölkelők – korabeli ábrázolás ismeretlen szerzőtől

Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért. Az Országos Honvédelmi Bizottmány
Perczel Mórt tábornokká,
Csapó Vilmost pedig ezredesséléptette elő.

Az Ozorai Diadal Napján < Nyisson ide !

Aki pedig ma inkább a Nagy Világra tekintene, annak is van ünnepelni meg koccintani valója :

A Lepantói Diadal napján < Nyisson ide !

Ma a világ 53 országban ölnek keresztényeket a muzulmánok bűntetlenül. Európa brüsszenetes perverzei pedig gőzerővel importálják a terrort… Európa tömeg-idiótái pedig modern módon tapsolnak a saját árulóiknak… Itt az idő, a helyére tenni Lepantót ! Az bizony diadal volt ! Lepantói Diadal !

Historia est magistra vitae – A Történelem az Élet tanítómestere !

1571-ben Mag (október) hava 7.-én a hatalmas oszmán (török) hajóhadra mért elsöprő vereséget az eggyesült spanyol-velencei hajóhad a Lepantói Csatában. Valahogy így kellene ma is föllépnie a folyton fenyegetett kereszténységnek a muzulmán terrorral szemben !

H. Letter – A Lepantói Tengeri Ütközet (kortárs festményen)

Az ütközetben körülbelül 600 hajó vett részt, a Földközi-tenger összes gályájának két-harmada és csaknem 140 ezer ember … katonák, tengerészek, evezősök (szabadok és rabszolgák) …

Málta 1565-ös sikertelen oszmán (török) ostroma után I. Szulejmán oszmán szultán északnyugat felé terjeszkedett, és Magyarországot támadta meg. Az idős uralkodó Szigetvár ostroma közben halt meg. (Az unoka költeménye szerint Zrínyi Miklós kezétől.) A törökök visszavonultak, és az 1568-ban kötött Drinápolyi Béke biztosította a nyugalmat a Duna mentén. Az új szultán, II. Szelim úgy döntött, hogy a Földközi-tengeren folytatja a hódítást. Itt az oszmánok (törökök) óriási fölényben voltak, hiszen a kathólikus államok belső problémáikkal, főleg a reformációval küszködtek, és évtizedekig nem voltak képesek egyesíteni haderejüket a muzulmán terror ellen.

Az egységes fellépés legerőteljesebb híve V. Piusz pápa volt, aki 1566 óta ösztökélte a keresztény hatalmakat, hogy indítsanak új keresztes hadjáratot az Oszmán Birodalom ellen.

El Greco festményén
El Greco : V. Piusz pápa

Milyen nagy szükség is volna ma egy ilyen Nagy Piuszra !!!

A keresztény hajóhad 1571 nyarán gyűlt össze a Messinai-öbölben. A több mint kétszáz gályát Velence, a Pápai Állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség, a toszkánai Szent István Lovagrend, valamint a Máltai Lovagrend szerelte föl.

Az Oszmán Birodalom a 16-17. században

A döntő csatát megelőző évben 1570 nyarán a szultán 300 gályával és több mint 60 ezer emberrel megtámadta Kubart (Ciprust), és alig két hónap alatt elfoglalta. A főváros, Nicosia 46 nap ostrom után, 1570 szeptember 9.-én esett el. A győzelem után az oszmánok (törökök) háromnapos szabad rablást engedélyeztek a muzulmán katonáknak : húszezer embert mészároltak le, ezer nőt és gyereket pedig rabszolgasorba vetettek. Ezután minden kubar-béli (ciprusi város) megadta magát Famagusta kivételével, amely még hónapokig kitartott. Famaguszta, Küprösz Hős Városa !

A flottákban többféle gálya szolgált. A legáltalánosabb a gallia sottil (közönséges gálya) volt, amely a flották nyolcvan százalékát tette ki. Egy szabályos velencei gallia sottil 41 méter hosszú, öt méter széles, 1,2 méter merülésű volt. A hajót 144 evezős húzta, oldalanként 72 lapáttal. 

Máltai gálya a Lepantói Csata korából

A keresztények „titkos fegyvere” a velencei fejlesztésű galeassz, a nagy spanyol gályák és a kereskedelmi vitorlások ötvözete volt. Mérete miatt nehéz volt vele manőverezni, ezért csak korlátozottan lehetett a csatában bevetni. Egy galeassz 47 méter hosszú és nyolc méter széles volt, 250-300 katonát szállított, és 70 tengerész dolgozott rajta. Kilenc nagy ágyúval és sok kisebb tüzérségi fegyverrel szerelték fel őket…

Egy galleassz 1690 táján Henri Sbonski de Passebon képén 

A Szent Liga hajóinak gyülekezése nem zajlott zökkenőmentesen Messinában, a spanyol és az olasz katonák folyton torzsalkodtak. Parancsnokok föl-fölakasztattak néhányat közülük, hogy helyreállítsák a rendet. A velencei parancsnok, Sebastiano Venier maga is engesztelhetetlenül gyűlölte a spanyol szolgálatban álló Doriát, mert meggyőződése volt, hogy nem akar harcolni a törökökkel. Doria fő utasítása uralkodójától a spanyol flotta védelme volt.

Tintoretto : Il doge Sebastiano Venier, ammiraglio vincitore a Lepanto 

A velenceieket általában számítónak tartották, akik a lehető legkevesebbet költötték a hadjáratra. Közös meggyőződés volt, hogy a velenceiek azért indították útnak gályáikat föltűnően kevés katonával fedélzetükön, mert ezen is spórolni akartak. Egy korabeli forrás szerint a velencei gályákon egyenként csak 75 katona volt. Ezért azt az utasítást kapták a főparancsnoktól, hogy vegyenek fedélzetükre külföldi harcosokat. Így az ütközetben 1500 spanyol és 2500 olasz harcolt a velencei hajókon.

Seregszemle : A hajóhadak fölsorakozása a Lepanto-i öbölben. Ignazio Danti püspök Lepanto (1571) műve, amely talán Fernando Bertelli 1572-es vésetén alapul. A Lepanto-i Diadal festménye Rómában, a Vatikáni Múzeumban, a Terképek Termének végében látható freszkó.

Ali több mint háromszáz hajója egy félhold ívében várakozott a Szent Liga flottájára. Korabeli források szerint annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy október 6.-án este már mulatoztak és ünnepeltek. A törökök – szökött gályaraboktól – tudtak arról, hogy a velenceiek és a spanyolok egész úton veszekedtek, így meggyőződésük volt, hogy a keresztény flotta szétesik…





Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!

 

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Dankó Pista

Mária román királynő párizsi követsége

A hű folyó

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

Magyarország felszámolása

Oláh Miklós: Fejezetek a szegedi várbörtön történetéből

Bogár László - A rendszerváltás bukása

Polner Zoltán: Csillagok tornácán

Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

10 nap az Iszlám Államban

Lakomakönyv

Raffai Ernő - Balkáni birodalom

Kilófaló lakomák

Tápai Antal : Életutam

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Tóth Béla

Takács Tibor: Huszárok a hadak útján

Bogár László - Magyarország és a globalizáció