www.ujszeged.hu
2026. Áldás hava (Július) 16.-a - Valter, Irma neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

Hírlevéltár

2026-07-03 - A NEGYVENHATOSOK rejtelmei

A NEGYVENHATOSOK rejtelmei...

A NEGYVENHATOSOK mélységei – A NEGYVENHATOSOK rejtelmei…
– A NEGYVENHATOSOK nyelvi szépségei meg titkai …

A szegedi 46-os gyalogezred hőseinek emléket állító Gyalu-vers először a Délmagyarország 1918 július 2.-ai számában jelent meg nyomtatásban, majd Költőnk a Hárfa (1929) kötetébe is beleválogatta.

Juhász Gyula (1883-1937) író „Negyvenhatosok. In memoriam” című versének autográf, aláírt kézirata
az AXIOART árverésén kelt el.
Ez egyike lehet a legkorábbi szövegváltozatoknak.
(109. könyvárverés 2008. 12. 05. PÉNTEK 17:00)

NEGYVENHATOSOK

In memoriam

Szörnyű dicsőségünk hadd zengjem, éjszinü fátyolt
     Fonva a lantra, melyen bomlanak az idegek.
Álom nélküli és komoran feketéllő éjszaka vadján,
     Lelkem pusztáján marsol a hősi ezer.
Látom őket a dél kövein menetelni kitartón,
     Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez.
Látom északon is zord messze mezők sivatagján,
     Hol ugató ércek számuma förgetegez.
Látom, amint dalolón nekiszegzi az ezred a mellét,
     Hogy fölfogja a vak északi Rém rohamát.
Látom délnyugaton bástyát állítani holtak
     Nagy seregéből, hogy két haza védve legyen.
S látom a messze, szilaj Piavénál emberi hídként
     Holtan is ők födözik a vonuló sereget.
Ó, ti fiúk, barnák, szőkék, ti Szegednek hősei, árvák,
     Hol van a lant, a babér, mely dalol és koszorúz?
Északon és délen, keleten, nyugaton, e világnak
     Minden tájékán sírotok áll s nevetek!
Hány hant domborodik s jelöletlen hány rög enyészik
     Szerbia bús terein s merre Galícia van,
Lengyel síkokon és a Doberdón, távol Isonzó
     És Piavé mélyén, messze kopár köveken!
Mind csöndben szunnyad s álmát álmodja a holt ott
     – (Elfáradt gyermek mostoha anyja ölén) –
Hűs Tisza partjáról, hol a szürke füzes szomorún leng,
     Nagy jegenyék dala zsong, szőke akác mosolyog.
Hol Dugonics búsong, Dankó muzsikál és méla Tömörkény
     Darvadozik anyaföld csöndes eressze alatt,
Hol kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul,
     Ülnek a jó öregek, égnek a makrapipák
S várnak a szép eladók pötykén kivirulva az ablak
     Százszorszépei közt és violái mögött
S várnak néma, sötét sorban, síró szemmel, feketében,
     Fájdalmas szüzek és bánatos édesanyák.
Véres idők terhét hordozza borongva, lemondva
     E sereg és neki már mit hoz a vak diadal?
Kedveseik vérén váltságot nyert Magyarország
     S szörnyű dicsőségük fénye ragyog Szegeden.

Juhász Gyula

 

Mi mindenre lehet szép és jó a költészet ? Akár helynevek használatának megőrzésére is….
Mi is a neve Nándorfehérvárunknak, az óbolgár Belgrádnak, a rácok Beograd-jának ?
Talán a legillőbb, ha ízig-vérig magyar, sőt szögedi Költőnkhöz fordulunk…
Gyalunk, Juhász Gyulánk a Nagy Háború hősei nyomán csak Nándor néven emlegette !
Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez.
Könnyen érthető, hogy a keményszivű szilaj bakáink nemigen cifrázták.
Csak tömören, két szótagban emlegették.

Ládd alábbi költeményében kiemelve :

Szörnyü dicsőségünk hadd zengjem, éjszinü fátyolt
Fonva a lantra, melyen bomlanak az idegek.
Álom nélküli és komoran feketéllő éjszaka vadján,
Lelkem pusztáján marsol a hősi ezer.
Látom őket a dél kövein menetelni kitartón,
Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez.
Látom északon is zord messze mezők sivatagján,
Hol ugató ércek számuma förgetegez.

Akkoriban azonban nem fénylett Nándor Üstököse …

Ugyan mi lehet az ugató ércek számuma amely förgetegez ?!
Talán ‘géppuska-ropogásorozat‘ vagy ‘a géppuskák sorának tüze’… a költői géppuska-ropogás … vagy Talán tüzérségi (záró)tűz …

Juhász Gyula 1918-as költeményének Világháború végét idéző förgetegében menetelnek a szögediek, katonák, gyalogosok… a Negyvenhatosok…

NEGYVENHATOSOK.

— In memoriam. —

Álom nélküli és komoran feketéllő éjszaka vadján,
Lelkem pusztáján marsol a hősi ezer.
Látom őket a dél kövein menetelni kitartón,
Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez.
Látom északon is zord messze mezők sivatagján,
Hol ugató ércek számuma förgetegez.

Ez utóbbi költői kép, az ugató ércek számuma förgetegez talán a ‘géppuskatűz’ metaphorája. 

D50/2 Nr 261 (i) (1943-12-01) 8 mm schweres Maschinengewehr 261 (i) – Mitragliatrice Schwarzlose Mod 1912
(Heereswaffenamt, 1943)

Akkoriban az oroszok a Maxim, mi, az osztrák-magyar Hadsereg meg Schwarzlose vagy Škoda géppuskával förgetegeztünk…

A NEGYVENHATOSOK rejtelmei < Nyisson ide !





Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!

 

Bogár László : Örvényben

Mangalica

Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak

Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Kilófaló finomságok

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Oláh Miklós: Fejezetek a szegedi várbörtön történetéből

Tóth Béla: Elhantolt hegedűk

Monostori László: Szeged könyvkereskedése és könyvterjesztése 1835-1998

Helyünk és sorsunk Európában

A leves hazudik

Aranyszarvas földjén

Cukor Blues

Dr. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus

Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar