2024. Szelek hava (Április) 20.-a - Töhötöm, Aladár, Tivadar, Tihamér neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Irattár

Karácsony ( Tátrai Zsuzsanna jegyzete)

2008-12-25

2008. december 25. csütörtök, 11:25
A karácsony, vagyis Jézus születésének ünneplése egészen a harmadik századig vezethető vissza, ugyanakkor például a karácsonyfa-, és az adventi koszorú állítása, illetve az ajándékozás csak a 19-20. században terjedt el - mondta az InfoRádiónak Tátrai Zsuzsanna. A néprajzkutató hozzátette: a globalizálódó világban könnyen eltűnhetnek olyan magyar szokások, mint a betlehemezés vagy a regölés.

A harmadik században kezdték ünnepelni Jézus születésének az ünnepét, akkor április 19-ét, május 20-át, november 19-ét tették meg ünnepnek, végül viszont a Legyőzhetetlen Nap ünnepét, a téli napforduló idejét tartották a legalkalmasabbnak erre, így került a negyedik században az ünnep december 25-re - mondta az InfoRádiónak Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató. Hozzátette: a keleti egyházban vízkeresztkor ünnepelték Jézus születését.

Kifejtette: Magyarországon a karácsony ünneplésével kapcsolatos mai szokások a 19. században alakultak ki. A karácsonyfaállítás az 1830-as években kezdődött el főúri körökben, onnan vették át a polgári családok, és végül a parasztság. Voltak olyan vidékeink, ahol még a második világháború előtt sem állítottak karácsonyfát. Ugyanakkor, mint mondta, évszázadok óta szokás volt a házba vinni egy zöld ágat, mert a téli napfordulóval föltámadt a remény, hogy újra kizöldül a természet.

És ahogy a karácsony már elképzelhetetlen a fa nélkül, úgy az advent is elképzelhetetlen a koszorú nélkül, ami csupán húsz éve terjedt el hazánkban - hívta fel a figyelmet Tátrai Zsuzsanna.

Hozzáfűzte: a legújabb szokás az, hogy nem csak a gyerekeket ajándékozzuk meg, hanem egymást is. A régi paraszti világban ugyanis ajándékot a kántálók, a betlehemezők kaptak, akik házról-házra jártak, és vitték az örömhírt Jézus születéséről. A bibliai történet felelevenítéséért kalácsot, diót, süteményeket kaptak a háziaktól. Elmondása szerint a határon túl máig sok helyen szokás a kántálás, amikor gyerekek, lányok, legények mentek az ismerősökhöz énekszóval köszönteni. Sokfelé a rendszerváltás után újították fel ezeket a szokásokat.

A néprajzkutató rámutatott: jellegzetesen magyar szokás karácsony környékén az István-napi köszöntés, ahogy úgyszintén jellegzetesen magyar szokás a Dunántúlon és Erdélyben a regölés, amikor a következő esztendőre kívánnak bőséget, termékenységet, egészséget az embereknek és állatoknak. Mindezek mellett sajátos magyar hagyomány a szaloncukor, amit azért hívnak így, mert a polgári otthonokban a szalonban állították fel a karácsonyfát.

A globalizációval egyre több angolszász szokás terjed el itthon is, már árusítanak olyan harisnyát, amely a kandallóra vagy az ajtókeretre akasztható. De például az ötvenes években az országház fenyőünnepén a télapó osztott ajándékot - mondta Tátrai Zsuzsanna az InfoRádiónak.

 

Sz. Lukács Imre: Magyar gulág

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Magyarország – Kulturális értékeink, természeti kincseink

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Takács Tibor: Szülővárosom, szép Szeged

Lányi András: Az ember fáj a földnek (Utak az ökofilozófiához)

Raffai Ernő - Balkáni birodalom

Kecske ételek

Móra Ferenc: Írások Csókáról

A magyar szürkemarha

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

A tudás még nem bölcsesség

Manipulált mértéktelenség

Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán; A halál színpadán

Gyilkos vagy humánus gazdaság

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Tóth Béla: Elhantolt hegedűk

Aranyszarvas földjén

Tömörkény István: Hétről hétre