2018. Álom hava (December) 15.-e - Detre, Valér neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés

Levél a Miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

Szeged egy minden szempontból kifogásolható és értelmetlenül hirtelen (előkészítetlen) döntés következtében most veszti el az utolsó belvárosi kultúrházát. Ez az az épület, mely eredetileg is éppen ilyen célra épült 110 éve, az akkori kor szellemének megfelelően az Iparkamara Kaszinója volt. Azóta is mindig közművelődési szerepet töltött be. Most az EU-harmonizációnak(?) megfelelően a szomszédos Városi Bíróság épületében székelő Városi Ügyészség szemet vetett rá, a Város meg alku nélkül oda is adja, miközben a belvárosban (akár egy saroknyira is) van több üres önkormányzati ingatlan, mely alkalmasabb is lenne az ügyészségnek, az irodákat és nem nagy belső tereket igénylő mindennapi munkának. (Ott van pl az üresen álló Színészház, a képmellékletben) 

A jelen terv szerint 100 milliókért szétverik - "átalakítják" - a pazar épület szép belső tereit, hogy azokat kisebb irodákká alakíthassák.

Ez az épület nem alkalmas az ügyészség céljaira.

Remekül elműködne azonban még vagy 100 évig ugyanilyen szerepkörrel, ahogyan 110 éve is e céllal épült.

Kérem Miniszter Úr bölcs belátását egy értelmetlen kultúr- és kultúrház ellenes terv ellenében

A szögediek nevében

Tisztelettel:

Dr Szabó László
önkormányzati képviselő
Szögedi Védegylet
alapító
elnök

U.i.: Az utolsó előtti hasonló szerkezetű Juhász Gyula Művelődési Központot (belső tereit) már hasonló céllal szét is verték, törvényes és törvénytelen eszközökkel akadályozva a régészeti föltárást is... (mivel a ház pincéjéban áll a vár északnyugati bástyájának lába, ill. annak maradványa is). Azóta sem látogatható a Város utolsó megmaradt és föltárt középkori bástyája.

Annak az épületnek elég lett volna csak a működési költségeit átvállalni az akkori tulajdonos szakszervezetektől, de a Város polgárainak kérésére és a magam hivatalos megkeresésére dr. Botka László azóta sem válaszolt! Reméljük nem csak ennyit ér a kultúra Szegeden...

Szegednek 6 esztendeig képtára sem volt... 2004-ben magam indítványoztam, hogy az üresen álló és így pusztuló pazar Reök-palotát alakítsuk képtárrá. (Képviselőtársammal közös indítványomat szívesen átküldöm, ha érdekli, de nem szívesen terhelem most fölöslegesen a részletekkel.) A közgyűlésben szokás szerint leszavaztak, majd egy hónap múlva dr.Botka László ugyanezt maga indítványozta. Azon sem sértődtem meg, hogy ezt máig is agyonhallgatva még a képtár megnyitójára sem kaptam meghívót, ez ma már Szegeden csak így természetes... Az Árvíz-évfordulós "Újjászületés ünnepség" is a saját indítványom volt, melyen Ön is részt vett Városunkban, ahova én a tősgyökeres polgár és képviselő megintcsak meghívót sem kaptam.

dr.Botka László így szerez magának barátokat...

Bálint Sándor, a legszögedibb szögedi szülőházát is jómagam próbáltam megmenteni - Botka Lászlónak és a Város vezetésének akkor nem volt 25millió Ft-ja - sajnálom, hogy nem Önhöz fordultam akkor is... Talán, vagy bizonyosan a ház még mindig állna! (Csak a teljesség kedvéért egy torzó áll ma a helyén, a "beruházó" pedig gazdasági bűncselekményért börtönben ül.) 

Botka László félretájékoztatásai helyett szívesen állok bármikor a magyar kultúra és művelődés, ennek jelen minisztereként pedig az Ön szolgálatára. 

A Bartók Béla Művelődési Házat minden áron meg fogjuk menteni! Ehhez kérjük most a segítségét!

 

Szeged (magyar)

Péter László: Csongrád megye irodalmi öröksége

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről

Péter László: Radnóti Miklós

Kilófaló lakomák

Lengyel András: A „másik” Móra

Péter László: Szegedi tudósítások

JAAP SCHOLTEN - Báró elvtárs

Oláh Miklós: A Csillagépület

A magyar név megint szép lesz... (szerk: Földesi Ferenc)

Magyarország felszámolása

Tömörkény István: Hétről hétre

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Tóth Béla: Elhantolt hegedűk

Magyarország, a vonakodó csatlós

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

10 nap az Iszlám Államban

Bogár László - Hálózatok világuralma

Aki Európából (is) látta Magyarországot...

Balázs Imre: Béketelep története