Hírlevéltár
2026-06-04 - Tria non örökén – Európa 106 éve szégyenben !
Tria non örökén – Európa 106 éve szégyenben !
Európa tartozik nekünk !
Amíg a tolvaj-számlát nem rendezi...
Mindent vissza !
Aki ezt eggyetlen szóval is tagadja, az csak riherongy hazaáruló ! Tűzrevaló !
Európa tartozik nekünk ! Nem csak tisztelettel, az évszázadok keleti védőbástyájának…
Nem csak 1956-ért… A világraszóló cserbenhagyatásunkért…
De a wilsoni demokratikus, néptöbbségi elvek rasszista megtiprásáért is…
De mi is tartozunk magunknak !
106 év komcsi vörösiszappal majd internáci fekáliával agymosott töprődés után végre itt az idő szembe nézni Magyar Örökségünkkel !
Trianon rémálmunkból még mindig zsibbadtan lábadozunk…
A saját kevélységüktől nem látó, bennünket „kulturált önuralommal” lenéző nyugati országok népei nem tudják, mit jelent Trianon. (A suttyó Angliában 10 év orvoskodás alatt ezernyi Trianon Múzeumos tiszteletjegyem kiosztására válaszul 3 ember akadt, akinek Trianonról bármi halovány fogalma volt...)
Nekünk olyan nemzeti roppanásokból, derékbatöretésekből kellett talpra állnunk, amilyet a büszke nyugat – amely önmagát ma kirekesztően csak „Európá”-nak nevezi – az utóbbi ezer esztendőben kóstolóba sem kapott. A terror és kultúrsokk eme válfajai – Trianon, majd a szovjet Vörös Terrora – osztályrészül csak nekünk, Európa szívének, a lenézett „Kelet-Európá”-nak jutott. Mi tudjuk ugyan, hogy Európa kellős közepén vagyunk, – hisz Európa mértani közepe is éppen a mi elrabolt Kárpátaljánk – de a mindig becsmérlően mondott „kelet-európai” jelzőt a nyugati térfélen mindennap megkapjuk… a kirekesztő Nyugaton...
Egyszer s mindenkorra leszögezendő: Mai magyar csonkországunk Európa közepétől – a ma 106 esztendeje megszálló váltógazdálkodás alatt álló Kárpátaljától – nyugatra van!
Trianon olyan seb, ami nem gyógyul, mert nem gyógyulhat a csonk magától, a (fantom)fájdalom és égő sebe – mint egy nyílt csonttörés – csak „sebészileg” orvosolható ! A sajgón hiányzó tagok visszatérésével, a leszakított országrészek visszaillesztésével orvosolható…
A sebészet ma már visszavarr vesztett tagokat.
Itt az idő helyre varrni végre Trianon sebeit, veszett országrészeit is !
A törököt 150 éven át tűrtük, Trianont még csak 106 esztendeje…
De nem túlzás ez a beteges nyugalom ?!
Meddig tűrjük még testvéreink elnyomatását, egész nemzetünk megaláztatását ?
Föltétel nélkül lett az EU tagja a legnagyobb rabló, Oláhország (történelemhamisító nevén Románia). Erdélyt nem követelte, de nem is kérte a magyar diplomácia. Bizony még a tömbmagyar területeket, de még csak Székelyföldet sem! Ahol ma döbbenten jár a kikényeződött belmagyar...
Elfogadhatjuk ezt ?!
Az eggyetlen helyes magyar válasz : a háromszoros NEM !
Nem ! Nem ! Nem ! - Tria NON !!!
Azután magyar föltétel nélkül csatlakozott az EU-hoz Horvátország.
Nem követelte, de még csak nem is kérte a magyar diplomácia sem a – horvátok által már korábban fölajánlott – Baranya-háromszöget, sem a tisztán magyar pénzből épült Fiumét, a magyar tengerkikötőt !
Pedig vétójogunk volt ! Vétójogunk lett volna...
Hiszen... Vétójogunk van az új tagok csatlakozásakor !
Fiume hazatértében... Mégis a gyávaság... talán egy internáci fojtogatás... megakadályozott !!!
Ajánlott olvasmány a nemrég megjelent könyv, amely végre a helyére teszi a magyar Fiumét is :
Hogyan vált 1910-re az akkor Magyoroszághoz tartozó Fiume Európa tizedik legforgalmasabb és egyik legkorszerűbb kikötőjévé ? Hogyan sikerült a magyar államnak – megtérülő – nemzetgazdasági gigaberuházás keretében szinte a semmiből erre a szintre felfejlesztenie Fiumét ? Milyen magyar áruk indultak útnak a világ óceánjain a hatalmas tengeri gőzhajók gyomrában ? Milyen volt az amerikai kivándorlás, hogyan nézett ki egy magyar luxus óceánjáró ? Mekkora veszteség érte az egykori fiumei magyar tengerészetet a trianoni békeszerződés során, amikor elveszítette a portugál és a török tengerészetnél is nagyobb kereskedelmi hajóflottáját ?
E könyv többek között ezekre a kérdésekre is alapos, megbízható és pontos válaszokat ad.
Talán nem is létezik (független) magyar diplomácia…
Független államiságunk is csak illúzió…
Szembe kellene nézni végre helyzetünkkel !
A világ nem gyávaságot vár a magyartól !
Ezt legfeljebb gyáva, méltatlan, hazaáruló vezetőink hihetik !
Olyanok, névtelen percemberkék, akik aláírták Trianont is…
Törökország a hasonló békeajánlatra végső véres háborúba kezdett ! Tengerbe söpörte nemzetiségeit. Még olyan területekről is, amit korábban már „veszni hagyott” volna… A 2500 éves ióniai görögséget is ledózerolta dühében...
Nemzetállamot a Párizsi béke arcátlansága kovácsolt Törökországból.
Bennünk már akkor is a bolsevik métely kételye fúrt…
Merjünk gyávák lenni !? – Hát ez sikerült ! Volt rá csaknem eggy évszázadunk…
Most itt az idő megmutatni, milyen (lenne) a magyarnak megint bátornak lenni !
Merthogy… Gyáva népnek nincs hazája ! – Ezt Vörös Terrorunk fél évszázados rózsaszín változata már borúsan igazolta.
De milyen lehetőségek állnak még előttünk ? Sebeink orvoslására…
Előttünk Szerbia EU-csatlakozása – Hazatérhet hát a Délvidék !
Előttünk Ukrajna EU-csatlakozása – Hazatérhet végre Verecke, és vele Kárpátalja, mely azelőtt soha sem volt Ukrajna ! A Szovjetunióban csakis “Zakarpatszkaja óblaszty” – a Kárpátokon túli terület – néven élt. Csak hazaáruló gyáváink nem igényelték ez ősi magyar földet a Szovjetunió szétesésekor.
Kárpátaljai testvéreink még emlékeznek erre ! Csak a magyarellenes honi sajtó hallgatta és hazudta el.
Ez nagyobb csapás a Nemzet (egysége) ellen, mint az elcsalt népszavazás !
Ma e magyar terület újra Európa vásárterében áll !
Kárpátalja végre hazatérhet !!!
Még Ukrajna előtt !!!
Nemzetünk vezetői most merhetnek végre bátrak lenni !
Írjunk hát ki, írjon hát ki a demokrata Európa egy népszavazást :
Akar-e a Kárpátalja Magyarország szerető kebelén hamar Európa része lenni ?
Vagy maradna talán a Z-rezsim terrora alatt, ahol fiait a nyugati tőkés érdekekért halomra lövetik...
Lássuk csak, mit tesznek bátor nemzetek ? Mit tesznek bátor Magyar Vezetők ?
Tria non örökén – Európa 106 éve szégyenben ! < Nyisson ide !
A költészet pedig mára :
Ez az igaz… SORSOM
Ez az igaz…
SORSOM
Magyar vagyok, de nem kiáltom,
Mit is keresnék e világon,
Ahol nem értik énekem meg.
S lennék eltévedt, árva gyermek ?
Ember vagyok, borús, keresztény,
Ki régi eszmék naplementén
Várom a fölkelő napot, bár
Tudom, hogy majd nékem ragyog már.
Sorsom – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1925 június 4.-ei számában jelent meg Ez az igaz… címmel,
majd az Új Időkben 1925 november 22.-én már Sorsom… címmel.
A betegesen defetista Tudom, hogy nékem nem ragyog már sort magam igazítottam illően Hites irányba : Tudom, hogy majd nékem ragyog már.
Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!
