Hírlevél

Újra a napsugaras házakról, egy bontási engedély kapcsán (Ozsváth Gábor Dániel műemlékvédelmi szakértő írása)

Újra a napsugaras házakról,

egy bontási engedély kapcsán


Sajnos városunkban gyakran ismétlődő kép fogadta azt akinek a Kormányos utca 5-előtt vezetett az útja. A 21. század kotró-romboló gépei sorakoztak fel egy 19. századi épület előtt. Rosszalló arckifejezésünkre azonnal kész a válasz, a korral haladni kell, minden romot nem védhetünk. Már szinte gondolatainkat szégyellve lépkednénk tovább, amikor még talán utoljára megakad pillantásunk az oromzatról segélykérően ránk tekintő „istenszömön". Tudom e jelzővel a legszögedibb szögedi ruházta fel, titkon talán abban bízva, hogy hátha így a mindenható védelmébe ajánlhatja szeretett városának e csodálatos emlékeit. Úgy tűnik azonban, hogy a városunkban uralkodó múltpusztítás ellen Ő is tehetetlen. Társasházak, luxusvillák megálmodói, várva várják, hogy eltakaríthassák útjukból az egykor még otthont nyújtó múltat, hogy a városképen mihamarabb gyógyíthatatlan sebeket ejtve pöffeszkedő, álmodern szállásaikon nyöghessék vágyaik súlyos bankterheit.

A felújítások, átépítések is jelentősen veszélyeztetik e jellegzetes épületeket: igen gyakori, hogy a javítandó deszkaoromzatot inkább szétszedik, és téglával falazzák újra. A még meghagyott oromzatú házak megjelenésén szintén sokat ront a homlokzat oromzat alatti részének átalakítása új, stílusidegen nyílászárókkal és/vagy felülettextúrával. Néhány esetben az is megfigyelhető, hogy újra készítik - fából - magát a napsugárdíszes oromzatot, de több ízben nem alkalmazzák az eredeti szerkesztési szabályszerűségeket, valamint a megszokott, sötét árnyalatok helyett világos fenyőfa színben hagyják őket, időnként fényes lakkozással.

Nyilvánvaló a napsugárdíszes oromzatok fönntartásának, hiteles fölújításának (esetleges újrakészítésének) költséges volta - e jellegzetes, szegedi utcaképi elem megőrzése érdekében a homlokzatok gondozása terén föltétlenül szükséges lenne példamutató esetekben az érintett tulajdonosok anyagi támogatása.

Tegyünk e helyen egy kis kitérőt, nézzük meg mennyit költünk a közelmúlt lakógépeinek tákolására az úgynevezett panelprogram keretében. A város szövetét szétdaraboló ezen torzszülöttje, röpke 20-25 év alatt jutott el az elavultság magasabb fokára mint az egy évszázaddal korábban épült napsugárdíszes szögedi házak. Amennyiben a napjainkra még álló napsugárdíszes épületeinkben található lakóegységek számát összeadjuk láthatjuk, hogy az nagyjából megegyezik egy paneltömb lakóegységeinek számával. Nap, mint nap attól harsog a média, hogy egymás után adják át a 4-500 millió forintból megújult panelokat. Igen, tudjuk e célra támogatások sora igényelhető, azonban ennek ellenére is lakásonként az évi várható mintegy 50 000 Ft-nyi megtakarítás reményében 1-1500 000 Ft önerővel kell számolni. Időközben a panel belső szerkezete tovább avul, csak legritkább esetben bírja ki az adósságok törlesztéséig.

A mennyiben az átszámított 4-500 millió forintot a, szegediség jelképévé vált még meglévő közel 100 napsugárdíszes építményünk, szakszerű, a gondos gazda szemével végzendő - a hozzáértő munkát, illetve önerőt is beszámítva - felújítására költenénk az ország egyik legirigyeltebb, élhető városává vallhatnánk. Teherből presztízskérdéssé, státusszimbólummá vallhatna végre egy-egy napsugaras porta.

Ezzel szemben a helyi építészeti örökség védelméről 2005. november 11-én jóváhagyott, s a támogatásra is lehetőséget biztosító, önkormányzati rendeletben azonban Nagy-Szeged (négy csatolt községgel) összesen 116 napsugárdíszes oromzatából 2005-ben is és mind a mai napig is mindössze csak huszat méltattak védelemre.

A védelmi eljárásra jellemző, hogy a városképért felelős Főépítészi Iroda a legelképesztőbb érvekkel igyekszik kibújni a védetté nyilvánítás alól. Hangoztatott alapelve, hogy a pillanatnyilag jól karbantartott épületet nem kell védeni, hisz az „jó kezekben van", ezzel szembe az elhanyagoltabb, költségesebb felújítást igénylő épületek meg úgysem védhetők. A védelemre irányuló előterjesztésből való törlésre rendszeres érv: „tulajdonosi észrevétel miatt nem támogatott"; „a levéltárban az épületre vonatkozó dokumentum nem fellelhető"; „nem illeszkedő redőnytokos redőnyöket szereltek fel"; „homlokzatán felvizesedés nyomai láthatók, a nagykapu igen elhanyagolt állapotban van" (példának okáért lásd Kiskundorozsma, Tas u. 31.)

A napsugárdíszes oromzatú házukat éppenséggel gondosan fönntartani kívánó tulajdonosok pedig éveken át hiába kérelmezik épületük helyi védelem alá helyezését (például Fv. Kecskeméti u. 14/B).

Egyértelműsíthető, hogy Szegeden a helyi védelmi rendelet kompetens hivatalnokait nem a valós építészeti értékek és településkép mind teljesebb megőrzése vezérli. Gyakran úgy tűnik, hogy a piaci kibontakozás színterének tekintik az időszakosan rájuk bízott, öröklött értékeinket. Önkényes alapon szemezgetve, csupán azon örökségi elemekre tartanak igényt, amelyeket kirakatba állítva érdekeik érvényesítését palástolhatják. Különösen igaz ez a sokszor lenézett, népi építészeti értékekre, hisz esetükben fokozott az ellenlobby nyereségvágya. Szomorú e ténnyel szembesülni, hisz a ránk bízott örökség megóvása, megőrzése nem lehet csupán pillanatnyi érdekek vezérelte folyamat, azzal adósok vagyunk a jövő generációja felé. Ezen szempontok felismerésének tekintetében épp a települési önkormányzatok felelőssége lenne meghatározó jelentőségű. Az ő feladatuk lenne jó példákkal, megvalósítható, településszinten átgondolt, értékorientált, kiszámítható, ösztönző programot kidolgozni értékeink megtartására, melyek elpusztításuk után már soha vissza nem állíthatók.

Az elvi feladatokat a korábban városi, majd területi főpítészi tisztséget is betöltő Kiss Lajos ekként fogalmazta meg:

• Felül kell vizsgálni a városrész rendezési terveit, és a szükséges mértékig korrigálni kell azokat. (Elsősorban a hagyományos települési karakter megőrzése lesz a cél, és ahol még lehetséges, vissza kell térni a történetileg kialakult beépítési módhoz, valamint a földszintes épületekhez.
  
  
• Tovább kell fokozni a napsgárdíszes oromzatú épületek megmentésére. helyreállítására és hasznosítására vonatkozó erőfeszítéseket. ( KISS Lajos 1989. p. 37. )

Elvétve természetesen példamutató fölújítások is láthatók egy-egy leromlott állapotú háznak tiszteletreméltóan pénzigényes vállalkozással megvalósult, hiteles fölújítása révén. Van példa rá, hogy az újabb lakók kötődése ugyancsak stabil. Hattyas sor 49 - Csonka u.1.; Av. Nyíl u. 50.. Azonban az is elmondható, hogy sokakat csupán a nyugodt falusias településkép, illetve az ott élőkben tapasztalható „alsóvárosiasság" vonzott a „napsugár oltalmába".

A szűken értelmezett gazdasági érdek és az ennek érvényesülését lehetővé tevő, a beépítést szabályozó - valójában inkább lehetővé tevő - rendezési terv ellenben a többlakásos, jellegtelen, aránytalan, a kis- és kertvárosi kereteket, léptéket szétfeszítő társasházaknak kedvez.


Szeged, 2010. 09. 01.


Ozsváth Gábor Dániel

drozsvath@yahoo.com