Hagyományvédelem
Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából
Váróvasárnap
A szó már nem él. A Sermones Dominicales egyik szentbeszéde az áldozócsütörtök
nyolcadába eső vasárnapot (Exaudi) vaaro vasarnap (dominica octavae ascensionis,
dominica expectationis) névvel illeti, mert az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva
imádság és böjtölés között várták a Szentlélek megígért eljövetelét.*
Amikor eljött a mennybemenetelre következő vasárnap, az apostolok közül „mondnak
vala – írja* az Érsekújvári-kódex – némelyek ily beszédet: ma illik, hogy jőjen
az Szentlélek, mert ez a nagy nap, kin Úristen teremté ez világot. Azért még
ezen napon újojtja meg az Szentléleknek miatta. Elmúlván azért az nap, csodálkozak
vala, mire nem jütt volna el. Azonképpen tének az másod napon hétfőn. Nékik
mondják vala: imáran ma kell eljőnie, mert hétfő napon teremté Úristen az égnek
magasságát és elválasztá az égen való vizeket az felden való vizektől. Kivé
jelentvén Úristen, hogy azonképpen elválasztandók volnának az jó emberek és
az mennyeiek az gonoszoktúl és ez földi emberektűl. Harmad napon mondának:
ma jő el, mert ma tett Úristen ez felden plántáló fákat. Negyed napon mondának:
ma teremté Úristen az égen való nagy két világosságokat, napot és holdot. Azért
ma jő el. Eted napon mondának: ez mai napon ment mennyországba, azért esmég
ez mai napon bocsátja el. És igen szomorkodnak vala mert nagy édes szívvel-lélekkel várják
vala. Hatod napon mondának: ez mai napon jő el, mert ez mai napon szenvede
embereknek váltságokért. Imáron szombat napra kelvén mondának: ez mai napon
jő el, mert ez mai napon vagyon a zsidóknak pünkestnek ünnepe napja. Mind ez
számos napok elmúlván nagy bánatban és nagy keserűségben esének. Tartának tanácsot
és egymás akaratjával gyülekezének és menének az édes Szűz Máriához, az édes
szűzeknek virágához és liliomához. Sírván, óhajtván kérik vala az édes Úrnak
szent anyját, hogy imádna ő érettek.” A Szentlélek most már rájuk is szállott.
A föltételezett váróhét magyarul nem fordul ugyan elő, de ezt is említi a Sermones
Dominicales (hebdomada expectationis). Okleveleinkben is előfordul (septimana
Exaudi, septimana Exaudi Domine). Ez voltaképpen kilencnapos időköz, amelyen
a katolikus egyház az összes keresztényeknek a hitben és szeretetben való egységéért
szokott könyörögni. Ennek egyetlen népi nyoma ismeretes: Somorja jámbor asszonyai
a csupasz oltárok előtt olvasós ájtatosságot tartanak az apostolok Szentlélek-várásának
emlékezetére.*
Egy múlt századból való, Czuczor-Fogarassy szótárában előforduló adat szerint
a pünkösd előtti hétnek vöröshét vagy piroshét a neve. Századunk elején élő
kalocsai öregek szerint ez azonban a pünkösd és Szentháromság vasárnapja közötti
hét volt. A szegedi nép ajkán pünkösd hete a váróhét neve.
A pünkösd ünnepét megelőző hosszabb-rövidebb böjtöt a Sermones Dominicales,
magyarul Szentlélek adventje (ieiunium Spiritus Sancti), a szegedi régiség
pedig pünkösd kántora* néven emlegeti. A szegedi nép idősebbje ezt még nemrégen
is megtartotta.
Csertalakos népének pünkösdpéntek fogadalmi ünnepe.
Pünkösd szombatja a szegedi tájon régebben fürdési kötelezettséggel járt,
amelynek középkori, esetleg bizánci kultikus eredete aligha kétséges. Még
a múlt század
végén is apraja-nagyja lement a Tiszára fürdeni, megmosakodni. Ha hajnalban
történt, akkor ez a tisztálkodás hitük szerint távoltartott minden betegséget.
Ebből a hagyományból sarjadt, hogy a tiszai fürdőket Szegeden az újabb
időkig mindig pünkösd szombatján nyitották meg.
Görögkatolikusaink a napot a halottak emlékének szentelik.
________________________________________
Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap
